Bejegyzések betöltése…
Címoldal > novella

novella 10

Gergely Tamás: RUCA-MESE
Read more

Gergely Tamás: RUCA-MESE

* Véghelyi Balázsnak * Amikor a parton megjelenünk, egy szemfüles ruca figyelmeztet. Figyelmezteti a társait. Hogy ellenség közeledik, legalábbis idegenek tűntek fel a láthatárom belül. - Háp-háp-háp-háp! Így: nyomatékosítva négyszer. Kissé repedt fazék-...
Bánki Éva: CICAFOG
Read more

Bánki Éva: CICAFOG

̶̶  Hogy fájhatnának ezek a szép kis cicafogak!  ̶  mondta az orvos, mikor játékosan végigkocogtatta az összeset. Öt évesen annyira féltem tőle, hogy a fájdalmam is elmúlt. Kitátott szájjal nem tudtam elmondani, hogy reggel is fájnak a fogaim, este is, éjszak...
Havas Zsigmond: A FÉLELEM
Read more

Havas Zsigmond: A FÉLELEM

A félelem már gyermekkorában belekapaszkodik az emberbe és elkíséri a sírig. Az egyik ember a sötét szobában fél, a másik a fogfájástól, a harmadik az éhezéstől. Ádám is félt, pedig nagydarab, erős, egészséges ember volt. - Megyek az utcán és egyszerre úgy ...
Boér Péter Pál: Elfekvő
Read more

Boér Péter Pál: Elfekvő

Talán száz évvel ezelőttről maradt rájuk a terem, amiben harmincnyolcan nyomták az ágyat. Lajos bácsi, balról a hetediken, épp a terminális légzéssel kínlódott. Középen, egy asztalnál üldögélt Judit nővér, aki hol az egyikhez, hol a másikhoz szólt kedvesen, má...
Gergely Tamás: HEIKKI…
Read more

Gergely Tamás: HEIKKI…

…a főnököm volt a stockholmi sörgyárban. Egyszer rám bízott egy kezdőt, tanítsam be. Egyelőre “lógós lovak” voltunk, néztük, más hogyan dolgozik. Éppen a ládázógép előtt ülünk, amikor megjelenik Heikki és feltesz a felénk mozgó futószalagra, vagyis a feltöltö...
Boér Péter Pál: Móres
Read more

Boér Péter Pál: Móres

– Emberek, mars fel a remorkára*! – dörrent oda meglehetősen barátságtalan hangon a csákányaikat és lapátjaikat szorongató, azokra támaszkodó, még majdnem alváson túli világban kábuló munkatársaira Korompi Béla. Sem főnök, sem parancsnok nem volt, hivatalosan...
Boér Péter Pál: Önvédelem
Read more

Boér Péter Pál: Önvédelem

– Itt döglesz meg, Czakó Gáspár! A falu esti csendjét kapatos legények csöppet sem békés lármája verte fel. Czakó Gáspárt a zsákutcában, egy sarokba szorítva vagy tizenöten püfölték. Az emberek mind aludtak, vagy úgy tettek, mintha aludnának. Épp hazafelé ban...
Szuhay-Havas Marianna: Kollokvium
Read more

Szuhay-Havas Marianna: Kollokvium

A késő őszi eső pont akkor állt el, amikor kinyitotta az ajtót. Köszönés nélkül, nedves, szétzilált hajjal, átázott kabátban és sáros cipőben léptem át a fényesre suvickolt küszöböt. Majd a kínos tisztaság nem kívánt ellenpontjaként válla fölött néztem be a tá...