2019-01-22
novella 10
Boér Péter Pál: Elfekvő
Talán száz évvel ezelőttről maradt rájuk a terem, amiben harmincnyolcan nyomták az ágyat. Lajos bácsi, balról a hetediken, épp a terminális légzéssel kínlódott. Középen, egy asztalnál üldögélt Judit nővér, aki hol az egyikhez, hol a másikhoz szólt kedvesen, má...
1865. december 30-án született RUDYARD KIPLING angol író, költő
Nálunk kétségkívül A dzsungel könyve írójaként a leginkább ismert.
Édesapja metodista lelkész, képzőművészeti iskolai tanár, illusztrátor, szobrász és festő volt, 6 éves koráig szüleivel Indiában élt. Tanulmányait Angliában folytatta, majd Indiában lett újs...
Gergely Tamás: HEIKKI…
…a főnököm volt a stockholmi sörgyárban.
Egyszer rám bízott egy kezdőt, tanítsam be. Egyelőre “lógós lovak” voltunk, néztük, más hogyan dolgozik. Éppen a ládázógép előtt ülünk, amikor megjelenik Heikki és feltesz a felénk mozgó futószalagra, vagyis a feltöltö...
Boér Péter Pál: Móres
– Emberek, mars fel a remorkára*! – dörrent oda meglehetősen barátságtalan hangon a csákányaikat és lapátjaikat szorongató, azokra támaszkodó, még majdnem alváson túli világban kábuló munkatársaira Korompi Béla.
Sem főnök, sem parancsnok nem volt, hivatalosan...
Boér Péter Pál: Önvédelem
– Itt döglesz meg, Czakó Gáspár!
A falu esti csendjét kapatos legények csöppet sem békés lármája verte fel. Czakó Gáspárt a zsákutcában, egy sarokba szorítva vagy tizenöten püfölték. Az emberek mind aludtak, vagy úgy tettek, mintha aludnának. Épp hazafelé ban...
Szuhay-Havas Marianna: Kollokvium
A késő őszi eső pont akkor állt el, amikor kinyitotta az ajtót. Köszönés nélkül, nedves, szétzilált hajjal, átázott kabátban és sáros cipőben léptem át a fényesre suvickolt küszöböt. Majd a kínos tisztaság nem kívánt ellenpontjaként válla fölött néztem be a tá...
Márffy-Horváth Henrietta: Tölcsér, fagylalt nélkül
Ahogy a zárban kotorászik a kulccsal már összerándul a gyomrom. Kettőt fordul a kulcs. Mindig kettőre zárják. Az ajtó fémesen zökken. „Kurva élet!” Csak résnyire nyílik ki, a tolólánc fogja. Apa dühödten kaparászik, bíbelődik a lánccal. Tágra nyílt, riadt szem...
B. Tomos Hajnal – Nászta Katalin: VÉGTELEN SZEÁNSZ
Akkor már jó órája vertük a blattot, de a jósnő még mindig késett. Úgy látszik, túl sok kuncsaftot tervezett be arra a napra, és nem tudott tőlük időben szabadulni.
Mi, a négy szomszédasszony – nagyjából egykorúak – unatkozva kanasztáztunk és ropogtattuk a há...
Andrassew Iván: A szárnyas
Fiam, a börtönparancsnok a börtönkapu elé állt és meglehetősen ünnepélyes arcot vágott. A tömeg abbahagyta az izgést és a mozgást. Ha nem is fegyelmezetten, ha nem is vigyázzban, de csöndesen álltunk. Voltak köztünk, akik majdnem egész életükben erre a pillana...
Bánki Éva: CICAFOG
̶̶ Hogy fájhatnának ezek a szép kis cicafogak! ̶ mondta az orvos, mikor játékosan végigkocogtatta az összeset.
Öt évesen annyira féltem tőle, hogy a fájdalmam is elmúlt. Kitátott szájjal nem tudtam elmondani, hogy reggel is fájnak a fogaim, este is, éjszak...