2024-12-21
vers 10
Somorčík Szombath Rozália: A boltív fényben ragyog
Keresed a régit:
a múltban megálmodottat,
az elszállt vágyat,
a lerombolt házat.
Lemész az alagsorba, kutatsz.
Érzed a föld szagát:
itt a gyökerek vannak,
itt még átfúj a szellő
a titkos nyílásokon,
s mint selymes ölelés
körülteker, fojtogat,
de csa...
Bánki Éva: A 9-ES BUSZ BALLADÁJA
Elvesztettem a lelkem. Nézek jobbra, nézek balra.
Nincsen. Lopnak ezen a buszon, mint a szarkák.
Kitől szüzességet, kitől becsületet, más hülyétől
tizenöt évet. Nincs. Nincs. Nincs. Se a pénztárcámban,
se a válltáskámban, se a hátam mögött, se az ülések kö...
TÓTH GYULA: Amikor befelé fordul
Amikor befelé fordul,
egy darázs haldoklik
az ablakpárkányon;
(egy remekül elkapott pillanat)
összeállt cementet törni betonozáshoz,
egy apával, tömőfával:
a kötés már nem lesz az igazi.
Amikor befelé fordul,
mindig zuhog az eső,
elveri a kötetlen any...
B. Tomos Hajnal: MA TÖRTÉNT
Ezelőtt pontosan négyszáz éve
vetette fejét hűtlen nejének
A. király,
száztizenöt éve született B. komponista
és hunyt el C., a kinematográfia
szabadalmazója.
Ugyane napon látott napvilágot
Budapesten egyik Kossuth-díjas író-költő
és kétszázöt éve fogl...
B. Tomos Hajnal: VIRTUÁLIS
Már az sem lenne hiteles,
ha ma kölcsönvenném szemed,
hogy azzal nézzem magam,
mert tegnap más szemmel,
egészen másképp néztél engem.
Lemezre rögzítem hangom,
de csak egy idegené,
amit holnap visszahallgatnék.
Ha kört rajzolok egy lapra,
attól kezdve,...
László Orsi: KAVICSOK A DUNÁNÁL
Megbeszéljük majd egyszer,
hogy mi történt velünk.
Hogy ahová vesszőt kellett volna
mi miért pontot tettünk?
Miért szegtük meg azt
a szent fogadalmat.
S miért nem dobtuk a Dunába
a maréknyi haragunkat?
Megbeszéljük majd, hogy ha te
elmentél én miért r...
Márkus László: Álarctalanul
Miként a tiritarka falevelek,
hullanak le lassan álarcaim.
Melyik volt a valódi? Talán
a nagyhangú kocsmatöltelék,
szeretetéhes szoknyabolond,
az absztinensen is víg főnök,
vagy az örök gyermek, kinek
sohasem nő be a feje lágya?
Ki tudja? Előfordulhat ...
Bánki Éva: MINDIG AMERIKA
Itt, Pistikám, háromszor kel fel örömében a nap.
Vígan szökdécsel az ősöreg fenyőfák, habos felhőpaloták,
százemeletes tornyok közt. Mind eljutunk ide.
Ki halála előtt. A lustábbak haláluk után.
Vince megjött. Józsi úton van.
Te mikor érkezel, Pistikám?
...
Szentjánosi Csaba: Kétszer érek haza
Őszi balett, ahogy
a levelek forognak, perdülnek,
jövök haza a Kerepesi úton,
km-eivel megajándékoz a város,
a villamos úgy kísér, biztat,
mint tour de francos csapattársak,
előkelő hely megállni a kereszteződésben,
ahol nézhetem utcák találkozási pontj...
Keszthely György: Társtalanság
A példátlan egyedüllét,
saját szelektív főfogásod
jéggé fagyasztja, tartósítja
a napsugár kései álarcát.
Desszertként mit, minek?
A porcelántányér szilánkjai
úgy, darabokban biztonsági széfek.
Álarc a fény, a tél sistereg
Mindenszentekkor, mintha
a ri...