Szentjánosi Csaba: Kétszer érek haza

Őszi balett, ahogy
a levelek forognak, perdülnek,
jövök haza a Kerepesi úton,
km-eivel megajándékoz a város,
a villamos úgy kísér, biztat,
mint tour de francos csapattársak,
előkelő hely megállni a kereszteződésben,
ahol nézhetem utcák találkozási pontjait,
a rádiót elkapcsolom, ahol artikulátlanul röhögnek,
böfögnek, ócska vicceken poénkodnak,
a hírek belemarkolnak a lelkembe,
összeszorítom a kormányt…

Andit leviszem a buszmegállóba,
ahogy hazaérkezem, szívem dobbanás
radarjelei mutatják merre jár,
hajszála, csókja biztosítékát nálam hagyja,

így érek haza kétszer, egyszer Andi előtt-
egyszer Andi után….itthon végig gondolom
szeretteim, barátaim, munkatársaim életét,
dolgait, helyzetüket, ugrálnak arcaik bennem…

aztán könyvházaimat lapemeletekre bontom,
elkezdek olvasni…mint a kakas,
kicsipegetem a betűket,
engedem, hogy az idő hullámai
összesodorják perceinket,
míg a kagylóhéj- ruhákból hallom
a város zúgását….

***

Feleségem, gyermekeim, Édesanyám, Édesapám (aki régen elment már), Nagyszüleim múltfigyelme-fegyelme, vagyis a családom (***), könyvtáram, folyóiratokban való megjelenéseim: Magyar Napló, Hitel, Art’húr, Lenolaj, Somogy, Parnasszus, Spanyolnátha, Kortárs…stb., Pályám koordinátorai: Pintér Tamás, Jóna Dávid, Bella István, Turczi István, Döbrentei Kornél, Cságoly Péterfia Béla, 54 évem, verseim, mások versei, barátaim, munkahelyeim, gyülekezetünk…mind egy kis életmű relikviái, ALAPJAI, nélkülözhetetlenségei, Isten ajándékai-AKIK, amik meghatároznak, alakítanak, vallomássá emelik mindazt amit megpróbálok eldadogni…hála, köszönet ezért!