2024-12-21
vers 10
Shogór Susana: Tudományos magyarázat
mint akció a reakciót
mint tézis az antitézist
mint racionális az irracionálist
mint konvex a konkávot
mint centrifugális a centripetálist
mint objektív a szubjektívet
mint gravitáció a súlytalanságot
mint véletlen a szükségszerűt
Feltételezlek.
***
...
Szuhay-Havas Marianna: Mindenszentek
valami áthull az időszitán,
szembe-száll,
rozsdás emlékhintán
mézmadarunk árnya áll,
az a két kis kereszt,
fiad és lányod,
gyökeret nem ereszt,
mennyire utálod,
ha megkérdezem:
Szabad felejtenem?
***
Kapcsolódó alkotás: Hornyik Anna: Elfelejteném - ...
Paul Valéry: Vénusz születése
Örvényanyjábol hűsen s gőzölögve
Viharon áttörve a teste felmerül,
A tenger éppen napra hányta keserűn,
A kínok gyémántjából lép ki nyögve.
Feldereng mosolya, majd hószín karján,
Mit sírva néz a véres vállú napkelet,
A nedves Thétisz gyöngysorai fénylene...
Para Olga: ANYA ÉS FIA
„Visszafogad az ősi rend.”
(Pilinszky János)
*
s szállunk a szélben
anya és fia
talán felkap
a szélvész
forgat
kering
felhőkbe
rejt
s végül
lelkünk lényege
lecsorog zápor
hevében
s az áldott földnek
visszaad
lelkünk lényege
új alakban
a végt...
Barta Georgina Kata: Éji bál
Az éji sötétben susog a falevél
Fürge, hűs szellő halkan dalol
Csillagok fényében szikrát bont a remény
A természet táncra hív, belém karol.
.
Kecsesen libbenünk balra és jobbra
Nincs sötét csak kis félhomály
Forgáskor csiklandoz szoknyámnak fodra
Röpp...
A. TÚRI ZSUZSA: Október
Zizegőn ragyogó csoda-fákon
aranysárga álom lebeg:
az odaláncolt ezernyi napnak
szabaddá válva a teste pereg.
A langyos szélben olvad a lélek:
az éjjel már keményre fagyott,
avarban kövekre, csontokra lépek,
roppan a szikkadt ág, ha halott.
Fénybuborék...
Hétvári Andrea: KICSINNYÉ LESZ
Hétvári Andrea: KICSINNYÉ LESZ
Szétosztja magát kőbe, virágokba,
mohák frottírján villan zöldje is,
csöndjeit nehéz gránitokba zárja,
titok nevében az, hogy berberis,
elbújik apró sóskaborbolyába,
madár csőrével továbbvándorol,
hogy féljünk tőle, az...
Kolumbán Jenő: Úgy, mint a fák
Megtorpan a lábam,
megállok az őszben.
Szomorú elmúlás,
veled kergetőztem.
Szürke felhőt nézek,
sárga levél pereg.
Magasba felmászó,
majd leeső gyerek.
A fák egykedvűen,
félálomban állnak,
halott leveleik
után csak bámulnak.
És nem emlékeznek,
és ...
Oláh Tamás: Requiem
Gyászének 56 hőseire emlékezve
Kyrie
A novemberi napokat
roncsolt házak, szeplős falak könnyezik.
Tört ablaksereg néz a friss halmokra,
fák és padok hűs pihenői közötti
néma fájdalomra.
Szűk ösvényen járt-kelt
velünk a történelem.
Nem reméltük
a féle...
TÓTH GYULA: Velem csalta meg
A k. betűs jelzővel is kezdhetném,
vagy főnévvé is emelkedhetne,
egyértelműen megfeleltethetővé,
adekváttá,
ha tudnám, ha érteném,
mikortól az minden nő,
és hogy minden férfi disznó,
- ez tiszta sor -
de nem minden disznó férfi.
Sajátos aforizma,
tal...