Amikor befelé fordul,
egy darázs haldoklik
az ablakpárkányon;
(egy remekül elkapott pillanat)
összeállt cementet törni betonozáshoz,
egy apával, tömőfával:
a kötés már nem lesz az igazi.
Amikor befelé fordul,
mindig zuhog az eső,
elveri a kötetlen anyagot,
ahogy erőtlen fekszik
egy üres, koszos kórteremben.
Amikor befelé fordul,
nem várja senki randevúra,
csak egy kamion tarolja le autóját
– vétlen szétszakadt testrészek,
a felismerhetetlenségig roncsolt napfényben.
Amikor befelé fordul,
magzat pózban dörömböl,
vagy szipogó kisgyerek a homokozóban,
megint öt éves,
húsz év és katona Irakban:
egy repesztől vérzett el, úgy hiszem.
Amikor befelé fordul,
mindenre gondol,
a semmire lehetetlen,
el sem tudná képzelni a semmit,
úgy, mint ahogy egy gonosz Istent,
a vergődő darazsat télen,
ott, ablak-fehéren.
Amikor befelé fordul,
borzasztó unalmassá válik,
atombombát robbant,
játszóterek közepén,
háromlábú kutyák szökdösnek
gyermekded végtagokkal,
szájukban viszik át a túlsó oldalra.
Amikor befelé fordul,
a jó ízlés határát súrolja
mocskos gondolataival,
majd szerelmes-szentimentális
vacak számokat hallgat,
de sírni már soha…
Amikor befelé fordul,
megtetszik neki
egy gyógytornász lány,
titokban ’’túlóráztatja”,
képzeletben szakít is vele,
kidobja,
mint újszülött macskát hóra,
pusztuljon, mihaszna!
Amikor befelé fordul,
az utálat versenyt ordibál,
bár csönd suttogja körül
– a lökéshullám keményen
földre viszi, megsüketül,
meleg vér csurran ki füléből.
Amikor befelé fordul,
mindent elveszettnek gondol,
de a Föld recsegve tovább bolydul,
majd kinéz magának egy pontot
a műhold térképen
és körülötte felgyújt mindent.
Amikor befelé fordul,
egy pontba összpontosul;
levágott gorilla fejeket rendez sorba,
fotót készít automata fókusszal:
háborús riporter,
vagy állatvédő aktivista.
Amikor befelé fordul,
már soha nem lesz szerelmes,
hinné is, ha érezné milyen az,
ha nem röhögne önfeledt,
az abszurditás
angolosan távozó humorán,
– végül csak a csend, semmi más.
Amikor befelé fordul,
baromi feszült lesz,
idegenek tülekednek,
taposnak lábára,
másfél méterre,
egymás szájába,
fizetne mindenért, hiába.
Amikor befelé fordul
kolibrik fészkelnek tenyerében;
nyár, kánikula, fa, árnyék,
s a hátán fekve gólyákat néz,
kiejtett szavak görögnek arcán végig
s felissza a derült mindenség.
Amikor befelé fordul,
fagyban, az udvaron, egy széken ül.
Hideg meggybort szürcsöl bögréből.
Bagoly rikoltoz mohos szívéből,
amikor befelé fordul,
csak akkor ébred föl,
alvás nélkül,
ki tudna rohanni az életből.
***
Tóth Gyula a Szilfa – Líra – kávéház irodalmi és művészeti oldal szerkesztője.
Hajdúszoboszlón élek születésem óta, mondhatni lokálpatrióta vagyok. Szépirodalommal és azon belül is lírával már általános iskolás korom óta foglalkozom, annak ellenére, hogy az élet teljesen más irányba terelt. Nálam a versírás egyfajta belső kényszer, kifejező eszköz önmagam és a világ megismerésére; talán nem véletlenül tartom a szépirodalmat az emberi gondolkodás, létkifejeződés egyik legmagasabb szintű tevékenységének. Versek nélkül ma már nem tudnám elképzelni a mindennapi életem.
Több mint három éven keresztül szerkesztettem az Irodalom nevezetű facebook oldalt, mígnem 2019-ben megismerkedtem, bár nem személyesen, Szabó Lajos barátommal, jelenlegi szerkesztő társammal, a Szilfa – Líra – kávéház oldal alapítójával és főszerkesztőjével, aki az akkor induló oldalra meghívott szerkesztőnek. Nagyon jó baráti és alkotói kapcsolat bontakozott ki köztünk, amelynek számos közös vers lett az eredménye és az, hogy egy más szintre léphettem ezáltal a verselés terén. Célul tűztük ki a kortárs irodalom terjesztését és népszerűsítését az oldalon, emellett aktívan alkotunk is. Verseimmel, jó néhány facebook csoportban és egy országos antológiában is megjelentem már. Jelenleg szinte csak kortárs irodalmat olvasok, mivel hatalmas, még kiaknázatlan lehetőségeket látok a posztmodern lírában, a klasszikusok tiszteletben tartása mellett. Kortársak és a XX. századi alkotók közül igen nagy hatással voltak és vannak rám: Ady, Kosztolányi, Babits, Weöres Sándor, Faludy György, Petri György, József Attila, Pilinszky, Charles Bukowski, Röhrig Géza, Závada Péter, Simon Márton, Jónás Tamás, Grecsó Krisztián, Dragomán György novellái, a teljesség igénye nélkül és természetesen Szabó Lajos barátom, akire nagyon büszke vagyok, véleményem szerint írásai a mai kortárs líra élvonalába tartoznak, minden elfogultság nélkül. A jövőben tervezem egy önálló kötet kiadását, régi álmom valósulna meg ezzel.
Legfrissebb hozzászólások