2024-12-21
próza 10
Nyírfalvi Károly: A gyaloglás filozófiája hátizsákkal
Első dinnyénket itt ettük két szóváltás között a hosszú, árnyas asztalnál, mígnem szokásunkká vált a rövidke öt napban, így aztán itt kezdem írni ezeket a nem egyértelműen vidám, de nem is keserű jegyzeteket, hiszen a dinnye édes volt, s csak a másodiknak tört...
Gergely Tamás: Szisszenet (4)
Olvasom, hogy elárverezik Truman Capote hamvait. Annyira morbid az egész, hogy ha Los Angelesben élnék, és lenne erre a célra kétezer dollárom, megvenném én, és Hidegvérrel a tengerbe szórnám a hamvakat.
Gegely Tamás: TÉRDEL
Azon kapom magam, hogy szégyenkezem. A nadrágom miatt. Nem a márkája, hiszen az ebben a környezetben egyenesen szuper, hanem hogy kitérdelt.
És annak oka van: túl sokat térdeltem az elmúlt napokban. Úgy értem, az albán meg a román könyvek könyvtáram alsó polc...
T. Ágoston László: A mindenható pártbizottság
Emléktöredékek újságírói pályámról
Az újságírás mindig csábító hivatás volt az irodalommal kacérkodó ifjak számára, hiszen olyan nagy nevek hívogattak e pálya felé, mint például Ady Endre, Móricz Zsigmond, vagy Karinthy Fri-gyes. Igen ám, de akinek a káderl...
Hornyik Anna: A seftelő
Mindenki seftel. Én is. De az én árum nem látható, ára mégis van, sőt, nagyon borsos ára, amelyet megelőlegezett bizalommal fizetek. Olykor pénzt is költök a saját magammal kötött üzletre, de nem az én zsebembe folyik a pénz, hanem azokéba, akik segítenek neke...
Gergely Tamás: DONÁL
Hát igen, hol kóricál most a lábam, az enyém? A metró elsuhant, mobilomból az elem kifogyott, meg se állíthatom tehát a vonatot, le sem szállíthatom a lábam, egyáltalán, kinek telefonálnék? A Jóistennek?
”Jóist…Ja. Tizenhét, pardon.”
Mert azt még könnyen elf...
Gergely Tamás: TIZENHÉT
Ahogy a sóhaj, sóhajom elhagyja a szám, az enyém, megcsillan bennem a remény, ami így materializálódik: ”ha lefordítom-kifordítom”. Hogyan is magyarázzam… a stockholmi metróban ugyan én jól érzem magam, de mégis idegen vagyok, legalábbis a nyelvet illetően. Pé...
Hornyik Anna: Iluska országa
Iluska politikát játszott a konyhakövön. Volt város, falu, folyó, hegy, síkság, erdő, minden-minden. És voltak emberek. Szegények és gazdagok. Iluska volt a főnök. A gazdagok kirabolták a szegényeket, amikor pedig már sok volt az összeharácsolt pénz, adtak Ilu...
Bátky Zoltán: A vágy meséje
…És akkor a vándor felért a Majdnem Végtelen Hegy tetejére. Az utolsó lépés előtt körülnézett, és lepergett előtte az útja.
Ahogy visszagondolt, mintha egész életében ide tartott volna. Minden kis lépés, kudarc, csata, elesés, feladat, apró állomás volt a H...
Gergely Tamás: DZSOKÁJ
Munkahelyi számomon hív valaki: anyja meghalt, ő maga nem beszéli a nyelvet, de fájna eldobni a magyar könyveket, átvesszük-e azokat?
Elvben igen, de... magyarázom neki a feltételeket. Régi megsárgult könyveket nem akarnak kölcsönözni, általában szétmennek az...