2024-10-09
18 + próza (10 talált bejegyzések)
Gergely Tamás: KÖLTÉSZET NAPJA
Vitatkoztak, hogy amit a Koma mondott, vers-e?
”Az ígéret szép szó,
ha megtartják, úgy jó!”
Vadmalac szerint, ha ez egyáltalán vers, akkor az emlékkönyvbe való.
”Hiszen rímmel.” Így mondta: ”rímmel”, de értették mindketten, miről van szó.
Vadmalac fő kif...
Lovász Évi: Szabadság / Adria
A nevem Paolo, és kilenc éves vagyok. Az Adriai-tenger partján élek édesanyámmal, jelenleg egy Adria nevű emeletes házban. Viccesnek találtam, amikor egy hónappal korábban anya elmesélte, hova fogunk költözni, ugyanis a házat ugyanúgy hívják, mint őt: Adria.
...
Mórotz Krisztina: A KULCSOK ŐRE
Az íróasztalnál ülök. Jön megint az apám csoszogva, egy halom kulcsot lóbál nagy karikán, úgy császkál reggel óta szobáról szobára. Gyermeki arc, együgyű mosoly. Dünnyög. A bal zsebéből kilóg egy kétes tisztaságú zsebkendő. Demencia, időskori elbutulás, ez már...
Hornyik Anna: A rőzse
Amióta az eszemet tudom, a rőzse fogalmával foglalkozom. Édesanyám, egy szűk közösség ismert rőzsegyűjtője szerettette meg velem a rőzseelemző szakmát és képezte ki éleslátásomat, így gyermekkorom tavaszán már meg tudtam különböztetni a rőzsét az élő faágtól, ...
Cserenkó Gábor: A szemmozgások szabadok
Felkapcsoltam a tükör feletti kislámpát, hogy megborotválkozzam, de semmi kedvem sem volt hozzá, sőt napok óta semmihez sem, úgy éreztem, hogy túl vagyok már dolgokon és nem vágyok újak megismerésére, napok óta már ki sem merészkedtem sehová, nem fogadtam vend...
T. Ágoston László: Pappék unokája
‒ No, Marikám, mit szólsz ehhez a Rádai Gyöngyihez? ‒ állította meg Ballánét a kisbolt előtt a barátnője, a kövér Takácsné. ‒ Hallottad, mit csinált a saját gyerekével?
‒ Hallani éppen hallottam, de fölfogni is képtelen vagyok. És ha meggondolom, hogy ez a ...
Mórotz Krisztina: Öreg gyerek
Yvette észrevette, hogy a lábfején egyre több a szeplő. Az sem maradt titok, hogy elhízott. Láttam piros bikiniben, megijedt, mert a háj a hasára ment, de fiam, a strandon senki nem nézi a másikat. Fogyókúrázott, kinyúlt a bőre, Petrit olvasott, a mellei laffo...
Hornyik Anna: A remény szigete
A tenger közepén sáros sziget ide-oda úszkál. Talaja nedves, vérrel átitatott. Öt fa törzse kettévágva kiált az égbe, körülötte milliók hullái csendben, de háborogva nyugszanak. Ködbe burkolózva botorkálok a sárban, lábam alatt a még meleg testek egyensúlyozzá...
Hornyik Anna: Iluska országa
Iluska politikát játszott a konyhakövön. Volt város, falu, folyó, hegy, síkság, erdő, minden-minden. És voltak emberek. Szegények és gazdagok. Iluska volt a főnök. A gazdagok kirabolták a szegényeket, amikor pedig már sok volt az összeharácsolt pénz, adtak Ilu...
Farkas Szabolcs: Hitvány egy emberek vannak…
Én mondom komám, a mai emberek mind meg vannak bolondulva, egyenesen bódogtalanok érted-e. S métt es mondom ezt? Azétt, met lopnak, csalnak, s hazudnak, többet, mint münk fiatal korunkba.
A múltkor es, ülök a lépcsőn ember, szürkületbe...
- 1
- 2
- Következő →