2022-08-08
próza 6
Hornyik Anna: Egy könyvbemutató margójára – sietek
Elevenen hullanak a hópelyhek a sötét éjszakai égboltból. Az utcákat ellepik a gyémántok, az autóbuszmegálló kies. Az úttest túloldalán álldogáló, melegen mosolygó házból egy vékony árnyék tűnik elő, matat a kézitáskájában, igazgatja vastagon kötött sapkáját. ...
Mórotz Krisztina: A dió
A fehérre meszelt házat takarja… Ez alatt a fa alatt tanultam meg Szent Rita imáját a szomszéd nénitől. Szép volt, ahogy áttűzött a nap a levelek közt, én egy sámlin kuporogtam, a néni egy hokedlin. Mesélt. A házat a fa miatt választottam. Az udvar dzsungel vo...
Keszthelyi György: Színterek a végállomásig
Azokban az ősrégi, pogány, a kereszt szentségét fel sem ismerő időkben még nem merült fel bennem a kérdés: vajon mennyi időt vesz igénybe a képtelenbe való beilleszkedésem? És vajon képes leszek rá? Elfogad-e így továbbra, legalább középtávra a test, a lél...
Andrásfai Eszter: A fiú és a robotlány
(Andresen napjainkban előkerült sci-fi meséje)
Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren túl, sőt még annál is sokkal-sokkal messzebb. Egy távoli galaxisban, a negyedik megváltó megszületése utáni nyolcadik évszázadban, volt egyszer egy robotlány. Az...
Andrásfai Eszter: Telihold
Az a nyüzsgő nagyváros, ahol Judy él, pontosan olyan, mint a többi. Zsúfolt, forgalmas, hangos, a benne élők sokfélék.
Mint bárhol máshol a világon, léteznek mesék és legendák, különös helyi történetek. Van, aki nem is hallja meg ezeket, van, aki nevet rajtuk...
Andrásfai Eszter: Közlekedési kihágás
Roger a nagy fekete BMW terepjáróját vezetve nem szerette használni az indexet. Talán csúnyának találta, ahogy a kocsik királyán kis sárga lámpa villog. Meg amúgy is fölösleges volt, mert Roger sajátosan értelmezte a KRESZ-t. Bárhol autózott éppen, mindig neki...