2024-12-21
próza 10
Mórotz Krisztina: Öreg gyerek
Yvette észrevette, hogy a lábfején egyre több a szeplő. Az sem maradt titok, hogy elhízott. Láttam piros bikiniben, megijedt, mert a háj a hasára ment, de fiam, a strandon senki nem nézi a másikat. Fogyókúrázott, kinyúlt a bőre, Petrit olvasott, a mellei laffo...
Gergely Tamás: Tájm
Vadmalac azt hitte, fő a feje, konkrétan is. Megkérte Malackát, ellenőrizze a homlokánál, de semmi.
”Komám, fordult a barátja felé, időt adj nekem!”
Az csak hebegett-habogott, hogy nem érti a ”mestert”. Kínjában elkacagta magát, vakkanásnak tűnt inkább.
”Ha...
Hornyik Anna: A remény szigete
A tenger közepén sáros sziget ide-oda úszkál. Talaja nedves, vérrel átitatott. Öt fa törzse kettévágva kiált az égbe, körülötte milliók hullái csendben, de háborogva nyugszanak. Ködbe burkolózva botorkálok a sárban, lábam alatt a még meleg testek egyensúlyozzá...
Gergely Tamás: KELLEMES JÚLIUSI NAP VOLT,
meleg, de nem túlságosan, és napsütéses, legalábbis Stockholmban. Årstában dolgoztam akkor, Liljeholmenig utaztam metróval, onnan vagy busszal, vagy, mint aznap gyalog. Kellemes volt az idő, írtam, meg hát…
A rádióba – svéd P1-es - bemondták, hogy éppen kül...
T. Ágoston László: Erős Jóska
Öregapám mesélte, amikor még suttyó legényke voltam, tanúságtévőként az alábbi kis történetet. Ő is az öregapjától hallotta süvölvény korában, hogy okulhasson a régiek hibáiból. Egy szóval régen történt a dolog. Olyan régen, amikor még hatszeles gatyában járta...
Gergely Tamás: VIRÁG, VIRÁGA
Vadmalac előbb az alma húsát ette, majd eljutva a magházig, lelassult. A testhelyzete is segítette ebben: vasárnap délután volt, sehova nem sietett, semmi nem várta.
Zaklatott háborús képek is elkerülték, a tévé képernyője elzárva.
Maradt a mikrofilozófia: m...
Gergely Tamás: PETREZSELYEM
”Mozdulj már ki!”, unszolja a Komája, Vadmalac nem érti a dolgot. Hiszen gondolatban nemhogy ”kimozdul”, hanem egyenesen ”vágtat”, a globalizáció megnyitotta előtte az utat.
Hogy a teste… Hát az mintha derékig bebetonozva, legalábbis elföldelve.
”Hadd - mond...
Gergely Tamás: KUPOLA
”Akkor most mondd meg, mi jellemzi korunkat!”. Azt nem tette hozzá, hogy ”ha olyan okos vagy!”, nem is gondolta, lelke mélyéből tisztelete a komáját, Vadmalacot. A ”lelke mélyével” az őszinteségét mérte, az volt a maximum.
Vadmalac tudta a komája kérdésére a ...
Gergely Tamás: Tükör. Összehasonlít
Apját látta meg, amikor a tükörbe nézett. Már majdnem köszönt is neki, annyira hasonlítottak. Elmosolyodott ezen, mindenesetre érezte, hogy nincs egyedül.
”A szeme”, mondta ki a szót, illetve azt akarta, hogy ”a szemem sokkal nagyobb. Vagy keserűbb”. “Érdekes...
Gergely Tamás: TÜKÖR
Előbb eltávolította a körülötte állókat. Komáját elküldte halászni, Malackát olvasni, Kismalacot, menjen korcsolyázni, hiszen tél van, hó van, a jókedv magától megjön.
Majd hogy egyedül maradt a szobában, a kisszéket a szoba közepébe helyezte, s a kasztenből ...