2024-12-21
próza 10
Nyírfalvi Károly: SZOBABELSŐ
Tengő napok hosszú sora után végre megérkezem.
Bejárom a szobákat, a belső terek után kutakodom, az első pohár után már a félreeső zugot keresem, ahol majd kiderül, tévedés volt idejönni, hiszen a szavak még ugyanazok, de minden más, minden átalakult. Megvált...
Csák Gyöngyi: Álomnapló 3.
13.
Fiam állít be hozzám mózeskosárral kezében, a kosárban harmadik unokám vöröskés, jól fejlett, mintha már egy hónapos lenne, néz ártatlan szürkéskék szemekkel. Fiam azt mondja, ne haragudjak, de itthagyja a gyereket kosarastul együtt, mert náluk most nem...
Mórotz Krisztina: Akik fel sem fogták a lótusz virágzását
Nagyék. Mindenki így emlegette őket, hogy a Nagyék.
Kislánykoromban úgy láttam, olyanok ők, mint a kék meg a sárga. Amolyan egymást kiegészítő színek. Nyáron a férfi a lovai között aludt egy priccsen, ott hátul az istállóban. Sovány, szikár, barázdált arc...
Andrásfai Eszter: Váci úti távolodó
Ma átutaztam emlékeimen,
Az első csókon, bizsergéseken.
Biliárdterem füst szagán,
Felnőttes csínyek izgalmán.
Egy csapat fiatal vág át a zebrán, bakancsok, szakadt farmerek, "stílusosan" szaggatott, koponyás pólók. Hangosan, vidáman, gondtalanul, izga...
Mórotz Krisztina: Árnyék és lenyomat
Egy keselyű van a fotón és egy gyermek. A gyermeket szinte emberfeletti lényként fényképezi egy férfi. Hátrébb keselyű, áll és néz. Békésen figyeli a fekete kislányt, aki összegömbölyödött, csak a bordái látszanak. A férfi még mindig vár. Arra vár, hogy a kese...
Kerekes Tamás: Bourbon Doglas és a beilleszkedés
A strapabíró ötvenes prózaírót befogadta a falu. Mindig talált a háza előtt egy-egy tököt, szatyornyi nyári almát, és a cigányok tinorrú gombát hoztak neki. (Igaz, ő egy gitárral lepte meg őket, tokkal együtt.)
Az író szomszédjának az anyja meghalt. Az író,...
Hajnal Éva: Sára meséje
Mottó :
„Feküdni küldenek… de nem megyek!
Ülök csak itt és rámolok…
Eljön, tudom! Becsönget, érzem én…
Ha csendbe’ húszig számolok…”
(Ranschburg Jenő)
Te, most lehet, hogy éppen nagyon figyelsz egy bogarat. Vagy egy parkban sétálsz, és belement egy...
Oláh Tamás: Az álomhajó
A mennybolt szürke volt, a köd hamar elnyelte a tengert, a végtelent kutató tekintet beleveszett az áthatolhatatlan semmibe. Az üres, tagolatlan szürkeségben lassan mégis alakot öltött valami. A tompa csönd remegett. A több emelet magas, hatalmas tes...
Mórotz Krisztina: Időtlen kisülés
A toll megremegett a jegyzeteim felett, de előbb lebénított az aura, és hogy tudtam: jön. Valami jönni fog. Fölöttem áll. Tudom. Érzem.
A szekrény, az a ronda kopott, minden osztályban egyforma szekrény megindult felém tántorogva, mint egy ronda részeg. Nem v...
Hajnal Éva: Öröm
A kezét láttam meg először.
Nem tudom, melyik megállóban szállt fel, nem vettem észre.
Nagyon szép keze volt: amolyan művész-kéz.
… festő, vagy zongorista keze…
Hosszú ujjai körbefonták a kapaszkodót. Ápolt, szép körmei gyönyörűen sorakoztak egymás mellett...