2025-01-11
Bejegyzések tőle:Jyll
Keszthelyi György: Lappang ha nincs
Még annyi sem, mintha már lenne,
mégis több, mintha megjátszaná,
mert ami nincs, az valahol lappang,
elméletrendszere talán testet ölt.
Válasz nem lehet, a kérdés hiányzik,
képzeletében búsong a mozzanat,
aligha él, naponta hagyakozott,
de levél nincs r...
Maróti Ildikó: Gondolatok hőségben
Olvasom, hogy az olaszok ekkora hőség idején beállnak a zuhany alá, és amit lehet, ott csinálnak. Nem tudom, szomszédom halott-e erről, de ma mesélte, hogy a vadászgörényük éjjel rosszul tűri ezt a meleget, ezért úgy döntött, le kell zuhanyozni az állatot.
Va...
Kovacsics Zsuzsanna: Erkel utca
Ovi után szeretek bemenni anyu munkahelyére. Cika néni mindig csinál nekem gémkapocsból karkötőt. Van, hogy hármat is csinál, és mind a hármat felteszi a kezemre. Telek bácsi meg mosolyog és ad nekem papírt meg ceruzát. Színeseket is ad. Rajzolok házat, meg ke...
Paulovics Tamás: „Kő hull apadó kútba”
Hullanak a kövek, a kút kiapad.
Az úri kisasszony, Szendy Ilka
könnyű keze kérgesedik, ujjai
végén serked a vér, körme a
gyöngyházfényű már repedezik.
Még szedi kötényébe a köveket,
hajlong karcsú teste, kapkodja egyre,
kicsiket, nagyokat, aprókat, éles...
Gergely Tamás: SÚROLT ÉRZÉS
”De hát az olyan fontos volt!”, mondja Vadmalac komája.
Vadmalac pedig ”Pr-pr”, a tépelődés hangszerén furulyázott. Nem tudta, mit válaszoljon, mert nem volt válasza. Elfeledte azt, ami a komája számára oly fontos, hazudni meg nem akart. Hazudni nem volt képe...
Megjelent Oláh Tamás: FÉNYRAJOK című verseskötete
Örömmel értesítjük olvasóinakat, hogy megjelent állandó szerzőnk, OLÁH TAMÁS költő legújabb, FÉNYRAJZOK című kötete a Könyvműhely gondozásában.
Oláh Tamás így ír most megjelent könyvéről:
"Verset írni nem lehet teljes odaadás, elhivatottság, és persze ne...
Maróti Ildikó: Mit változtatnál magadon?
A gyerekek reakciói a kérdésre, hogy ha egy dolgot változtathatnál meg magadon, mi lenne az, - nem meglepő módon - nagyon helyesek.
A vágyott változtatások: sellőuszonyok, cápaszáj, mert abban több étel fér, szárnyak a repüléshez, de alapjában véve elégedette...
Hajnal Éva: A nyári eső illata
Még néha félek felkapcsolni a lámpát. Csak ücsörgök és nem tudom rászánni magam. Húzom az időt. Ez épp olyan, mint amikor eltévesztem a lépést a lépcsőn lefelé. Mintha valami kiszámíthatatlan nagy mélység tátongana alattam. Mintha nem én lennék, csak egy kis f...
