2025-01-11
Bejegyzések tőle:Jyll
Fellinger Károly: KISGYEPFÖLD
a nyugalom kiöltött nyelvén
parázslik békességünk
Illés szekerén heverészünk
az ég az istenadta ég meg belekékül
árnyékunkba is belelépünk
cipőnkre ragad valami belőlünk
a mindenséget elvehetik előlünk
maga a nyár
úgyis csak álommá őszül
*
Fellinger ...
EUGENIA S. LEE: A koreai helyzetről
Ígértem tegnap, hogy írok a koreai helyzetről. Kettészedtem a témát, a szétszakítottságról majd egy másik alkalommal, ez az írás a pillanatnyi, akár háborúvá eszkalálódó helyzet elemzése a rendelkezésemre álló információk és tapasztalataim fényében.
Íme:
A K...
Hajnal Éva: résnyire
résnyire nyílt ajtó a világ
bőrömön még apró szótagok
messzeségtől görnyednek a fák
félős sóhajok
sóhajtáson messzeség figyel
apró félős görnyedő világ
résnyire nyílt ajtó bőrömön
hulló szótagok
görnyednek már bőröm rései
messzeség az ajtóból figy...
Sapa Brown haikui
Belemerültem
magamba egész mélyen
s Te ott szuszogtál.
*
Gyűrött ágyamon
felejtett illatodba
temetem magam.
*
Pókhálón harmat.
Cseppjei siratják a
vergődő legyet.
*
Járdára gurul
a hajnal kormos fátyla
fénnyel labdázik.
*
Forró kávémba
egy dar...
Gergely Tamás: CSUHÁS
Komája szólt, hogy úgy érzi, mintha valaki követné. Valaki vagy valami. De ha hátranéz, nem lát senkit.
Vadmalac mosolyogva akarta elintézni a dolgot, mondván, hogy ez paranoiája, ám azért megnézte, nem áll-e valaki az ő háta mögött is. Mert az igazság az, ho...
Nászta Katalin: Még a madarak ébredése előtt
A legjobb, ha az író, vagy költő elvonul, és nem mutatkozik.
Mert az ember olyan, hogy ha lát, már nem gondolkozik.
Megelégíti a látvány.
Bedugul tőle az agy.
Újabb és újabb látványok után hajt, mint aki soha nem olthat szomjat.
Régen, mikor még rendben m...
Bánki Éva különvéleménye
"Maria Sybilla Meriant a művészet vezette el a természetkutatáshoz. Egy híres svájci festő- és rézmetsző-családból származott. (...) A Merian-lány művészi pályafutásában csak egy volt csodálatos: hozzátartozói elképedésére nem városokat festett és gravírozott,...
Gergely Tamás: MALACKÁVAL A PADON
Ültek Malackával a padon. Kéz a kézben, éppen egymásba illett a kettő. Hogy melyiké indult el a másikét megfogni, már nem emlékeztek, lehet, hogy Vadmalac volt a kezdeményező, lehet, hogy Malacka, még valószínűbb, hogy mozdulataink szinkronban voltak.
A távol...