2025-01-11
Bejegyzések tőle:Jyll
Maróti Ildikó: Ölelős
Aki szeret, etet, írta ki egy csirkehúst árusító pult fölé a tulajdonos, és időnként elkiáltja magát: - Gyönyörű melleim érkeztek! - idősebb, teltkarcsú, afféle töltöttgalamb nőről van szó. Aki szeret, ölel is, nem csak etet.
Új jelenség, hogy az ölelés világ...
EUGENIA S. LEE: Nem mindennapi mindennapok Dél-Koreában 10.
Tegnap, miután felébredtünk, jó késő délelőtt, hiszen vasárnap volt, pihenhettünk kedvünkre, megebédeltünk és elmentünk Ilsanba a sógornőmhöz meglátogatni anyósomat. Nem kapcsoltuk be a tévét itthon, mi nem szoktuk háttérzajként használni, tudunk egymással bes...
Lehúzzuk a redőnyt! – Augusztus 5-től szeptember 5-ig a Lenolaj.hu szerkesztői nyaralnak. :)
2015 október 31-én indult újra a 2008-ban alapított Lenolaj.hu irodalmi és kulturális online műhely, azóta közel 3000 értékes alkotást jelentettünk meg.
21 hónapi folyamatos munka után úgy döntöttünk, hogy augusztus 5-től szeptember 5-ig nyaralni megyünk. A...
Kovacsics Zsuzsanna: Mirelit szilva
Ebéd után kimegyünk a napközivel a Vérmezőre. Kettes sorokban vonulunk lefele a lépcsőn, a napközis tanítóbácsi figyeli, hogy mindenki meglegyen. Az iskolával szemben van a Vérmező, úgyhogy nem megyünk messzire. Melegem van, leveszem a kardigánomat. Tulajdonké...
![Keszthelyi György: Homlokszemcsék [ 1. ]](https://lenolaj.hu/wp-content/uploads/2017/05/ferfi_zakos.gif)
Keszthelyi György: Homlokszemcsék [ 1. ]
( a lírikus definíciója )
Egy borús, töprengő arc mögött óhatatlanul költőt sejt az ember.
A fekete kalapkarima árnyéka a keskeny orrnyergen úgyszintén rímgyanút kelthet.
Ámde megtörténhet, hogy korabeli szépiafotó sajátos patinája
Kubikost,
Írnokot,
Hul...
Oláh Tamás: A költő arcai
A fiatal Baudelaire[1] arcán
még minden vonás vonzó,
szemöldöke
lágy ívben enyhül,
s élénk pillák fölé borul,
fekete, elrévülő mély szeme
simogatóan ölel át
karcsú testet,
csípők párnáit követi,
s lágyan, fürkészve hull
árnyas völgyekbe,
az ironikus...
Paulovics Tamás: FOHÁSZ
Mióta eszméltem álomvilágban éltem.
Hol jó a jó és rossz a rossz,
fehér-fénylő az igazság,
pince-mély fekete a hamisság
Ó én mindig jót akartam,
ami végül rosszá változott
és arcomra rákövült a szégyen.
Ó Uram adj még időt és erőt,
helyrehozni amit elr...
Nászta Katalin: A kocka titka
csak aki nem akarja
az nem tudhatja mi lakik bennem
nem vagyok rubik kocka
akit ha kiraknak hat színben ragyoghatna
a belsejében ha szétszeded
nem találod a lényeget
elrejtette aki alkotta
s titka kimondhatatlan
de odaadta neked a burkát
amivel kedved...