2025-01-11
Bejegyzések tőle:Jyll
Oláh Tamás: Pesti képek
Mottó:
„Ami lehetett volna s ami volt
Egy célba fut és az mindig jelen van.”[1]
1.
Egymást üldözik
a hajnali villamosok,
a csattogó kerekek zaja,
a krákogó kukák hangja,
kel birokra az álomképekkel,
az üveghólyagokban sápadó
utcalámpák fénye
kutatja...
B. Tomos Hajnal: ZÁRÓJELBE TETT MEGFIGYELÉSEIM
Ahogy telik az idő, évről-évre egyre türelmetlenebbül várom a nyarat, s ezzel egyidejűleg úrrá lesz rajtam valami szomjúsághoz hasonló nyugtalanság, hogy kitörjek megszokott mindennapjaimból. Elindulni, mindegy merre és meddig, csak víz és napfény legyen bőség...
Mórotz Krisztina: Zsófi
Körtét lopott, édeset.
Kirakta a napra, érjenek
piros belűre, azt szerette.
Az ütések nem fájtak, érezte,
valami forró csurog végig a lábán.
Hét éves, az anyja veri, de nem
a pofon fáj, a csengés utána.
A körtét a kezében szorítja,
ujjai közül lé csoro...
Gergely Tamás: FORDÍTSD MEG A LAPOT!
”Mik ezek?, kérdezte Vadmalac komája. – Rajzok?”
A papírlapra bökött a kezében. ”Csupa nyolcas.”
Vadmalac komolyan vette komája kérdését, így okította:
”Először is fordítsd meg a szöveget, mert fejjel lefele tartod. Azután meg fordítsd meg a lapot, mert épp...
Maróti Ildikó: Gyerekbörtönben voltál már?
A kisfiú aki ezt kérdezi, az udvaron folyton verekszik, látásból ismerem.
- Én már voltam, az óvodában, mert mindenkit elvertem. Oda szívesen visszamennék, mert ott lehetett bunyózni.
- Apukád meg szokott verni?
- Nem fáj az nekem. - oldalra néz, nem a szem...
Gősi Vali: Mindörökké ősz
Megint úgy érzed, vége már…
Oson az ősz elől, szökik a nyár,
nyomában fénytelen sötétség terem,
és a fekete, ködfátylas éjeken
megcsikordul benned újra a félelem,
ahogy a kozmikus éteren
a holtak - küldte elmúlás árnya vár,
les rád lopva, hidegen, ezen ...
Csák Gyöngyi: VÉGKIFEJLET
Nyár
Szomjazik a föld.
Hiába, nem tudok több
esőt csinálni.
Vád
Kardélre hány a
vérengző szó, hiába
suttogja: szeret.
Sóhaj
Milyen nehéz meg-
tartanom arcod nemes és
büszke élét.
Korbács
Suhintja akár-
hogy levelet hoz, fakaszt
ezer virágot.
Kí...
Hajnal Éva: Ősz
Titkos hegedűkkel érkezett az ősz,
szellő hátán morcos menedék,
mély kabátzsebéből vékony sál lifeg,
ráér elővenni, nem szükséges még.
Titkon csókolódznak apró sóhajok,
ködhártyán úszik egy madár,
fájó végtelenben levél oldalog,
látod, ... elmúlik a nyá...