Gergely Tamás: SÜTŐ – Mälar-parti séták 20.

Rövid elmélkedés arról, hogy a múltam mindenüvé elkísér. Szomorú szöveg, vidámságra vágyó szemek lapozzanak tovább.
Erős a szél. A Mälar felé vezető sétányon különösképpen lapogatja a hátunkat. Létezik ott egy korridor, ahol gyakran fúj, hol egyik, hol másik irányba. Most éppen a tó vize felé, úgy tanultuk, természetét a hőmérsékletkülönbség magyarázza.
A sétány lejtősebb részén a szél a füvet nagyon hajlítja. A gyakori szélfúvástól ott más növény nem is nő, hacsak a csillagszemű sárga virágokat nem számítom, meg ősszel a szegfűgombát. Szép emlékeim egy másik szélfúvásban tűnnek el.
Igen, ekkor szólal meg a múltam. Nem tehetek róla, csordulásig telt vele a lelkem, a világ legtermészetesebb dolgának tartom, hogy jelenembe bele-beleszól, asszociál.
Szóval: előző életem egyik kulcsmondata a romániai magyar író, Sütő András által leírt ”A fű lehajlik a szélben, és megmarad.” Már nem tudom, hol fogalmazta meg, melyik írásában, azt sem tudom, hogy saját szöveg az, vagy idézte – beillik, ugye, népi bölcsességnek –, teljesen mindegy. A lényege a mondatának az volt, hogy abban a diktatúrában úgy kell viselkedni, mint ahogyan a fű: meghajolni a szélben. Mert ha nem, bekövetkezik a katasztrófa. Börtönévekkel, életével fizet az, aki ellenállni próbál.
Persze lehet Sütővel, az általa képviselt etikai állásponttal vitatkozni, én most nem teszem. Azt is meg lehet kérdőjelezni, hogy ő maga a szerint a bölcsesség szerint élt-e, de az sem fontos, nem annyira.
Ami számomra meghatározó a Mälar-parton, hogy újra meglátogatott a múltam. Ha kedvem tartja, s ha nem, akkor is, elemezhetem az etikát a sztálinista diktatúrában, meg a saját életem.
Bár most még azt sem teszem. Mintha menekülnék előle, inkább a Mälar-parti fűre koncentrálok, annak zöldjére, majd a vadrucákat keresi szemem a vízben, totyogásukat megmosolygom. Megtehetem, már meghajolnom sem kell. A Mälar-parton, skandináv földön történelmi szélcsend van. Olyan szélfúvásra, amelyik előző életemre emlékeztetne nem kerül sor.

***

Gergely Tamás Mälar-parti séták sorozatában eddig megjelent írások:

Gergely Tamás erdélyi magyar író, újságíró, szerkesztő 1952. augusztus 19-én született Brassóban. Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar–francia szakos tanári diplomát (1975). Mint egyetemi hallgató részt vett a Stúdió 51 színi mozgalmában; tanári pályára lépve, előbb Tamásváralján, majd Halmiban tanított, 1979-től az Ifjúmunkás művelődési rovatának és irodalmi mellékletének szerkesztője volt.
1987-ben elhagyta Romániát és Svédországban telepedett le. A Ceaușescu-diktatúra bukása után felvette a kapcsolatot szülőföldjével, újra bekapcsolódott az erdélyi irodalmi és művészeti életbe. Újra publikál romániai magyar nyelvű lapokban (Brassói Lapok, Látó, Szabadság, Romániai Magyar Szó stb.). A stockholmi Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesület (EMKES) munkáját is figyelemmel kíséri, ezen egyesület elsősorban az erdélyi és az Erdélyből elszármazott képzőművészek kiállításait támogatja. Részt vállalt az Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesület Stockholm című kötetet megírásában Tar Károllyal (Lund), s Takács Gáborral (Kolozsvár), s a másik Takács Gáborral (Szentendre).

Gergely Tamás első írása az Utunkban jelent meg (1978), itt s a Korunk, Igaz Szó, Ifjúmunkás hasábjain szerepelt, közben az Igazság és Szatmári Hírlap azóta megszűnt ifjúsági oldalain (Fellegvár, Jelen) közölt. Mívesen szerkesztett és logikailag megfejthető groteszk novelláiban a beat-nemzedék elidegenedettségét és csalódottságát fejezi ki, ötletessége mögött mély emberséggel s a dolgok művészi érzékelésével.

Gergely Tamás a Lenolaj.hu oldalán megjelent összes alkotása

Gergely Tamás Vadmalac félpercesei a Lenolaj.hu oldalán

Kötetei
Módosítás (novellák, történetek, Forrás-kötet, 1981).
Latorcza kontinens: a döbbenet egypercesei. Marosvásárhely: Mentor, 1998. 88 p.
Torokcsavar (regény). Illusztráció: Maurits Ferenc. Csíkszereda: Bookart, 2010. 238 p.
Szépvölgyi mesék (meseregény Damó István rajzaival). Százhalombatta : Üveghegy, 2014. 46 p.
Vadmalac és a kitartott magas Cé (félpercesek). Százhalombatta: Üveghegy, 2015. 86 p.
Ki eteti a sirályokat? (anekdoták) Százhalombatta: Üveghegy, 2016. 134. p.
Fifi. Egy illatcsepp története (meseregény Damó István illusztrációival). Százhalombatta: Üveghegy, 2017. 38 p.
Az én Koreám (memoár). Százhalombatta: Üveghegy, 2018. 202 p.
VérHárs (két monológ). Százhalombatta: Üveghegy, 2020