2024-12-23
Vers (10 talált bejegyzések)
Fellinger Károly: HAMU ÉS KOROM
a tiltott fa
kiszáradt azóta
az Úr hiába
tartotta szemmel
villámként
csapott bele a féltés
perzselt a levegő
szállt a füst
a pernye
korom
az Úr
kormos arccal
a hideg hamuba
markolt
szél kerekedett
elfújva tenyeréből
a hamut
mielőtt még
mielőt...
Shogór Susana: Bátorító szép üzenet
Vittelek vállamon,
rejtőző álmok kapujáig
vonszoltam vonakodó lelked.
Kinyitod-e valaha
azt az ajtót?
Elég-e bátorságod,
a hited?
Vagy erőd elfogyott?
Törött szárnyú madár
lett benned a szeretet?
Adok hitet.
Adok erőt.
A legnagyobb bátorság
a szer...
Keszthelyi György: Tudja mit?
Tudja mit? Mégis megpróbálhatom.
Láthatja benne a nyilvános protokollt,
ne haragudjon. Ez csak egyszer vagyok
kétévente talán. Kegyedért átöltözöm.
Felismer-e az új öltönyömben? Mert más
ez az óra. Senkié. Nem megyek a tóra,
kacsákat békésen soha nem ete...
Kapui Ágota: Apró
Hangyaként az éjben
vánszorgó Hold alatt
örök derengő kékben
és talpig óezüstben
míg jön a virradat
de addig is e létben
a szférák szép ívében
a dimenziók hátán
vélt babérok láttán
hangyaóriásnak
képzeled magad
***
Kapui Ágota Sepsiszentgyörgyön sz...
Márffyné Horváth Henrietta: Születésnapomra
(József Attila versének parafrázisa)
Negyvenhárom éves lettem én,
ezt így még leírni is kemény.
Öreg
Közeg.
Lepergett már a fél életem,
ha a dupláját egésznek vélhetem.
Balek
Matek.
Húsz évem Óbudán maradt,
majd dolgom Vasváron akadt.
Lázas
H...
B. Tomos Hajnal: A TIPP
Már bemérhetetlen emlékezet óta,
amikor isteni jeladás nélkül
egyetlen szénaboglya sem gyulladt ki,
Pythia már akkor megjósolta,
hogy kételyből kiindulva,
csak újabb kételybe juthatunk,
minden hajnalra
napnyugta következik
és porból kelve
csak porun...
Hegedűs Rita: Szeptember
Vattacukor olvad
a mély égi tengeren
szikkadt lába mintha lefelé
lógna meztelen
fecskék ringatóznak a
fényes pókhálóban
Valami más lesz megint
szó szót követve
a diák csak legyint:
Ősz játszik odakint
a bozontos reggeleket
még gyenge eső mossa
zöl...
Luigi Pirandello: Árnyék a vízben
Mélyzöld árnyék a vízen, benne felfordított város,
a fák lombjai fellegpárnákon alszanak,
a kék ég ellebeg, álmos,
a partról félbevágott házak látszanak
s az utcai lámpák, ahogy fölé hajolnak az útnak
egy kötél, az eget metszi szét,
a meszelt falak a víz...
Kapui Ágota: Ősz elől bujdosó
Jön az ősz mint sűrű előérzet
és rányomul ziháló mellkasunkra
mint toronyárnyékban a madarak
csendes zugokba költözik az élet
tört csigaház beomló kotorék
hallgatás vacka a törmelék alatt
védtelen otthona e törékeny létnek
hol sorsunk után ebszemű szél ...
Nyírfalvi Károly: Patakpart, erdő mélye
remete:aszkéta, emberkerülő, embergyűlölő, mizantróp,
az elvonultan élő, magányt kedvelő ember.
Elmegyek, elmegyek én a
Remete rétre, közvetlen az
Út mellé, elmegyek, én el-
megyek, egyedül mégsem
vonulhatok.
Lesznek majd ott borzok,
egerek, meg sa...