2024-12-23
Vers (10 talált bejegyzések)
Hajnal Éva: Pillanat
November ágyán rozsda ül,
az avar szégyelli magát,
varjú muzsikát mímel épp,
vállamon fázik a kabát.
Minden falevél elmereng,
forró teát kíván a rét,
hunyorgat, fél a napsütés,
párás, az este messze még.
Ütött-kopott koffert cipel,
komótos mind a pill...
B. Tomos Hajnal: EGY PORTRÉ ELŐTT
L. É. emlékére
Szemedben nézi magát a tenger:
egyszemélyes történelem
a fémkeretben.
A valamikori porcelán
most ancien régime,
hajszálrepedései írják
fennebbezett törvényeit.
Nem mesélsz már,
kissé nyitva felejtett ajkadról
csak az erősödő
óra...
Hornyik Anna: Ez is csak egy sors
Ez is csak egy sors,
Se több, se kevesebb
Útja egyszer sík,
Máskor meg meredek.
Ne sírj, mert...
Ma még ível felfelé,
Holnap ugyan mélyben matat,
De csak útja végén derül ki,
Miből s mennyit arat.
Ez is csak egy szó,
Se több, se kevesebb,
Célj...
Nászta Katalin: Csendélet szavakban
fekete rózsák nyíltak a kertben
házunkra sütött a hold
kishúgom szemébe botlott
játék mackó volt kezében
sötétben írtam a verset
különös szagú ibolyák
simogatták körül a házat
csillag ki nem verte ösvényen
bandukoltunk mind a négyen
árva anyám árva ...
Márkus László: A nagy utazás
Ha átkelsz majd
a Sztüx folyón,
minden emléked
a túlparton marad,
vágyaiddal, szerelmeiddel,
verseiddel egyetemben,
s bambán tűröd,
hogy Kharón kivarázsolja
néma ajkaid közül
utolsó obulusodat is,
miből jegyet válthatnál
a Parnasszus
fürge Pegazus...
Kapui Ágota: Bűvölő
zárkózz a csendbe
húzd be a függönyt
gyújts tüzet s rá most
vesd fel az üstöt
forrjon a víz is
szökjön a pára
illatos álmot
varázsolj mára
duzzad a paplan
cirmos a vánkos
parázs-dorombok
dallama álmos
citromfű lelke
menta varázsa
orvosi székfű
n...
B. Tomos Hajnal: SORSSZÉLEN
Egyre inkább
szőnyeg alá söpörve,
a napi menetelés
hiátusában lézengve,
csak ott találhatsz rá,
törvénykönyvek széljegyzeteiben,
mindig csak lyukak
tömítésében,
mások lába alatt
utak egyengetésében -
már pár évezrede
a közönséges halandónak
alig ju...
Albert Zsolt: Déli hold
Halálra éltem magam a lángoló esőben,
hallgatva vakító nézésed perzselő sugarát.
Menekülni akartam, de savként mart ujjperced,
átszúrta ziháló szívem pitvarának kulcslyukát.
Rombolást építettem, egy semmiben lebegő sziklavárt,
ajtó nélküli felhőről sárg...
Nyírfalvi Károly: Kacsok ringnak, kacskaringnak
A hold udvarát
mindig felhők takarják
miként eső a földet a naptól
s mit ér a föld s mit a halál
s a lebegés tavak partján
napsütéskor nem tudhatod
én sem fekszem a fűben
nézem az eget
Shogór Susana: Emlék gyermekrajzra
festhetsz képeket,
rajzolhatsz kacskaringós utat, madarat,
mely szárnyal a könnyű kék ég alatt,
házikót, előtte patak folyik,
egy kis híd azon átvezet,
a házikó kertjében virágok nyílnak,
dús lombú fán, az ágak között,
fészkében madárpár pihen,
a kémén...