2024-12-21
Vers (10 talált bejegyzések)
Kapui Ágota: Párbaj
…és szócsörték asszóznak most a csöndben
itt pengeváltás minden hang ha fáj
az élet pástján zajlik idegenben
és véredtől lesz maszatos a táj
és részvét ül a holdad sápadt arcán
és hűs vizével tisztogat a tó
és sebeid most kötözi a hajnal…
és alvadt csön...
Márkus László: Az Éj jó barát
Jóságos, fekete madár az Éj
gyógyító szárnyával mindig megtér
elfedve mindent, mi bántott nappal,
bár legyőzi a majd virgonc hajnal.
Bódítja lelkem, sosem csapodár,
nem hagy el soha, hűséges hozzám.
Naponta vívok sok kemény csatát,
de reggelre mindig ...
Hajnal Éva: Nesztelenül
Nesztelen lépdelnék a szóviharban,
titkokba rejtenék minden mondatot,
meghallgatnám a csendet mind a dalban,
lelkedben szövögetnék halk szólamot.
Ha elfogyna csended, szüntelen adnék,
az összes harsányságtól rejtenélek,
szívedben bársony üzenetet hagyn...
B. Tomos Hajnal: AZ, KI CSILLAGOT FARAG
Ő az, ki semmi-érmékből
csillagot farag szavaival,
ellopja a tárt ajkú házak dalait
s éjjelente lekottázza
az érett kertek,
asszonyi csípők ringását -
a költő kihallgatja
a földbenső titkait
s nehezéknek becsempészi
az elmenők poggyászába :
nem mondj...
Shogór Susana: Kérdés Hadészhoz
Robin Williams emlékére
Hadész, Kronosz és Rheia gyermeke!
Zeusz és Poseidón testvére!
Hármótok közül a világból tiéd az Alvilág lett.
A legrosszabb rész?
Vagy a legjobb?
Holtakért hullatott könnyekből
alkottad meg a Föld érceit.
Kifogyhatatlan kincs...
Kapui Ágota: Nyárutó
A napraforgók épp az égig érnek
ha csenddé törpül veled a világ
és kórók zizzennek a száraz szélben
és szomjas lombjuk zörgetik a fák
a föld tenyerén felszakad a kéreg
és repedésbe surran a bogár
a napraforgók magvai peregnek
és száraz szemmel búcsúzik ...
Magdus Melinda: A vágy
Ólomléptekkel múltak azok az esték,
a hajnali fényt vártam éjszakákon át,
gondolataim körülötted forogtak,
retinámba égett daliás alakod.
Reggeli pirkadatkor a szemem kinyílt,
rád gondolva gyorsan szépítkezni kezdtem,
frizurámra több figyelmet fordította...
Oláh Tamás: Hazaérkezésem
Felhő emeli szoknyáját
a város tépett tetői fölé.
Panaszaikat rejtegetve
kapaszkodnak egymásba
a száz éves házak,
hályogos ablakszemekkel
csalogatják a világosságot,
békét, nyugalmat hazudnak.
Templomharang éhesen kong.
Borzoló dalát fújja a déli ...
Márkus László: Merengő
Sámándob hangja szól fejemben,
szemem hamvadó parázsba révül,
torkom dióág füstje kaparja,
ősz fejemre kósza pernye hull.
A holdfénnyel fröcskölte táj
fanyar szénaillatban hentereg,
búvalbélelt estémet lopakodva
bársonyba tekeri a mogorva éj.
Szere...
Márffyné Horváth Henrietta: Exitus
Már csak egy-egy autó hajt el az ablak alatt,
gyérül a forgalom, akár bent az érpályákon,
kihagy egy-két dib-dab, lazán fekve hanyatt,
mintha könnyebb volna átlendülni a válságon...
Önámítás. Mély légvétel, zsibbadó kezek.
Félig lehunyt pillákon át rezeg ...