2024-12-23
Vers (10 talált bejegyzések)
Oláh Tamás: Elakadt lemez
Mint elakadt lemez ismétli
az Idő önmagát,
a múlt ki tudja hol ér véget,
gyermekkori reggelek egén tintafolt,
romlott emlék-darabkák üvegén arcok,
szemek sarkában fagyott könnyek,
halott levelek halmai alatt
árny nélküli emberek,
az utcákon tégláira bo...
Fellinger Károly: Aki benned hisz…
Aki benned hisz,
önmagát adja oda másnak,
önzetlenül, ahogy a madarak
csiripelnek
vígnak és szomorúnak egyaránt.
Aki téged keres,
önmagát találja meg,
csak az szaladhat önfeledten,
aki tudja, hogy visszatérhet hozzád.
Aki érted él,
annak nem ér v...
Hegedűs Rita: November
Gyertyás fények zaklattak fel
gyerekkorom fényei
temetőbe halkan léptem
csokrok sír-szagát féltem
hunyó idők titkait.
Mint halódó ősz integet
roggyant fenyő a sír felett
szeretne inkább fényben állni
díszes ruhában járni
neki csak az őrség maradt
vig...
Para Olga: A mindenségben és mégis sehol
most költöztél
a mesémbe
szavak szárnyán
szállsz a légbe
itt vagy a bodoki
hegyormon és te vagy
a hófehér csipke
a fellegfodron
a legszikrázóbb
fenséges csillag
a mindenségben
és mégis sehol
vagy valahol
mélyen bennem
gyászt oszlató
kényel...
Albert Zsolt: Míg várlak
Nem írok többet
ragyogó zöld falevélre,
esőkabátba zárt
fullasztó nyári estéken.
De míg várok rád
örömmel szedegetem
a földre hullott
hosszú perceket.
Buszok jönnek
elveszett álmokkal
néma tegnapok
emlékein láb dobban.
Nagyot szusszan
sóhajtva ajt...
Csák Gyöngyi: Az élet elhagyta anyámat
Rossz híreket kapok
egyre rosszabbakat:
bőröm alá ezer tű fészkel,
húsomban zsibong millió hangya;
Hallucinálok, nagyot hallok,
akárha megvadult folyó, zúg fülem
telefoncsörgéstől rettegve
pótcselekszem: eszem, csak eszem.
----
Anyám nagyon félt...
Márffyné Horváth Henrietta: Emlékkertben
Meglassulnak a léptek, akár a percek,
állóképpé csontosul az idő.
Sötét ruhás alakok terheket cipelnek,
lelkük fekete, bánatba görnyedő.
Szaggat a kín és néma a gyász,
száraz szemekben parázslik a jaj,
s vértelen ajkakból párálló fohász
lebeg a sírok fe...
Shogór Susana: Lelet
Véredben folyik,
bujkál sejtmagok árnyékában,
átjut sejthártyák selymén,
osztódással szaporodik,
kettős spirálban pörög,
aminosav szekvenciákat ölel.
Vérlépedben kimutatja a laborlelet,
hogy elegendő-e benned a szeretet.
Márffyné Horváth Henrietta: Múltidéző triptichon
kis kopott bögrén
a múlt ujjlenyomata
a ragasztott fül
forralt tej föle
hullámzik- édes pára
boldog gyerekkor
mama nevet rám
a rég lebontott házban
széttörött emlék
Keszthelyi György: Vágyam a rajzszegen
Lennék legalább zárt zseb, hallgatás,
mint a regény, mint a perirat,
nélkülözhetetlen, mint a rajzszeg,
naptárak gyötrelme, nehézkedése,
a határ, a színes fal gombsora.
(Gyászízű városi kórház,
szomját oltja a testek kelyheiből,
míg ökölbe nem szorul ...