Oláh Tamás: Elakadt lemez

Mint elakadt lemez ismétli
az Idő önmagát,
a múlt ki tudja hol ér véget,
gyermekkori reggelek egén tintafolt,
romlott emlék-darabkák üvegén arcok,
szemek sarkában fagyott könnyek,
halott levelek halmai alatt
árny nélküli emberek,
az utcákon tégláira bomlott házak,
a hajnal torkolat tűzét
harangok zúgása,
madárhadak jajgatása kíséri,
feketébe öltözötten
imádkozik egy egész ország,
parancsra csukódik a szó,
valakit a véletlen kihagy,
másokban a vér játéka virágzik,
a sokadik sortűz közben is
zeng ereikben az ünnepi dal.