2024-12-21
próza 10
Fellinger Károly: A NYÚLPATKÓ
Hej, a rézangyalát neki! Bizony erősen mulatott a szegény legény a kukoricacsárdában. Meg is feledkezett a csárda előtt álldogáló lovairól meg a kocsijáról. Amikor már jó kapatosnak érezte magát, úgy döntött, iszik még egy utolsó kupicával.
Eközben a helyi zs...
Gergely Tamás: Vadmalac a cenzúráról
Vadmalac megszólalni sem tudott, de komája kimondta kerek perc, hogy ez cenzúra. Ő így fejezte ki a nemtetszését. Csalódását, amiért a mesterét félretolták.
Mert az történt: Vadmalac előbb azt hitte, leragasztották a száját, de nem. Mindössze elhúzták előle a...
Bánki Éva: A SZABADSÁGRÓL
Isten sokszor törvények és szokások fölött áll, ezért támogatja sokszor a lázadókat. Hogy az isteni terv feltétlenül diadalmaskodjék, olyan emberekre is szükség van, akik hajlandóak a közösséggel szembefordulni ("odamondani", idegen nőket szeretni, véleményükk...
Hornyik Anna: Zacigyerekek
F. farkasszemet néz velem, tekintetével kérdezi: kibírod? Elfordul, s közelebb kerülök hozzá.
R. mosolygós szeme rám csillan, bizalmába fogad.
Sokan jártak-mentek nálunk, nem bírták ki a többnyire fiúkból álló kis csoportot. Zaci gyerekek – mondják magukról ...
Oláh Anna Réka: A HÓLÁNY
I.
Az áruház nyüzsgött a rohanó emberektől. A csillogó díszek mindent beleptek, vakító fényük még nagyobb kapkodásra késztette a vásárlókat, és elnyomta a sötétedő, szürke égen még épphogy áttörő napsugarak szépségét. Nem, rájuk senki sem figyelt. Mindenki a ...
Fellinger Károly: A garabonciás diák
Ott, ahol a sudár jegenyefák csúcsa megcsiklandozza az eget, van egy takaros falucska, Deáki. Szorgalmas emberek lakják, némelyikük a tűz, a szél, a föld és az ég nyelvét is megérti. Ez lett a kedvenc helye a mátyusföldi garabonciás diáknak, Matyinak.
Ez a Ma...
Gergely Tamás: MEG MIKULÁS
Vadmalac felült az ágyában, és ezt mondta: ”Jézus akarok lenni!” Ami alatt azt értette, hogy neki is varrjon Malacka olyan sipkát, mint amilyent Kismalac készít éppen az iskolai ünnepségre. Malacka fel fog azon lépni, ő az egyik manó, Télapó-öltözetben. Nem já...
Nyírfalvi Károly: Szépek, büdösek?!
A poloskák természetrajzának is szentelhetne valaki néhány hozzáértő szót. Miért költöznek be épp hozzánk, miért esnek hanyatt a kredencre, hogy aztán lábukat rángatva megforduljanak, csápjukkal irányt vegyenek a napfényes foltok felé, mintha bizony a szabadba...
Gergely Tamás: SKIZO
Különböző helyeken lepte meg a másikat. Hogy nem ő, hanem a másik beszél. “Ez nem lehetek én.” “Ez nem én vagyok.”
Vagy hogy nem ő gondolja, hanem az, akivel együtt él. Egy testben. Majdnem úgy, mintha ikrek lennének. És mégsem.
Gyengébb pillanataiban úgy ké...
Gergely Tamás: Utolérni önmagát
”Látod!”, kérdezte Vadmalac. Kissé hangosabban a szokásosnál. Fel volt ugyanis hevülve. A lelke. De a teste is, gyöngyözött a homloka, nedves a sörénye. Komája nem ismert rá. ”Ott! Ott!”, mondta, mutogatott.
Komája megfogta csuklónál, azaz elülső lába bokáját...