”Akkor most mondd meg, mi jellemzi korunkat!”. Azt nem tette hozzá, hogy ”ha olyan okos vagy!”, nem is gondolta, lelke mélyéből tisztelete a komáját, Vadmalacot. A ”lelke mélyével” az őszinteségét mérte, az volt a maximum.
Vadmalac tudta a komája kérdésére a választ, mert maga is gondolkozott a dolgon. Ő úgy képzelte el a kora jellemzését, mint egy kupolát, amit néhány alapigazság tart, maga szűrte le azokat, hiszen nyitva tartja a szemét.
Tudja tehát a választ, komájának viszont ezt válaszolja:
“Leegyszerűsítenéd azt, ami bonyolult?”
2024-10-13
Legfrissebb hozzászólások