2024-12-24
próza 10
Gergely Tamás: A Fifi
* Mire gondolt az író? *
Júniusban jelent meg Fifi című könyvem az Üveghegy Kiadónál. Hogy mire gondoltam írásakor, tisztázom azt is azonnal, előbb hadd mondjam el, mire gondolok most. Arra, hogy “végre!” Mert a meseregény megjelenésének története van:
A...
EUGENIA S. LEE: Nem mindennapi mindennapok Dél-Koreában 12.
Igazán csodaszép délelőtt van itt ma. Magas az ég, halványkék, ritkán elúszik egy-egy felhő rajta, enyhén fúj a szél, a levegő kristálytiszta, az Uam hegy meredélyei és völgyei egészen különleges látványt nyújtanak a nap erős fényében. Nem kapcsoltam be még a ...
Szilágyi Varga Zoltán: KŐ KÖVÖN
A szeretet - szenvedés!
A szenvedés – szeretet!
Milyen áldásos volt az útszéli kereszttel való találkozásom. Felfedte előttem az élet legmélyebb titkát. Istenről és a szeretetről beszélt nekem…
Akár így is kezdhetném mondandómat a kőkereszt részletet áb...
Hornyik Anna: Az elméről
Mily csodálatos az elme! Azonfelül, hogy tudatosan használjuk, nem mondhatjuk róla, hogy urai is lennénk saját elménknek. Vannak, persze, alacsonyabb, a materiális szinthez köthető gondolatok, képek, amelyeknek előhívása az emlékezetből, az elméből, könnyen me...
Maróti Ildikó: Az éneklésről
Az uszoda öltözőkabinjából hallgatom egy férfi szívszaggatóan bús dalolását.
- Apa, te énekelsz?
- Én, fiacskám.
- De miért?
- Énekelni jó, megnyugtató. Ha énekelsz, nem félsz.
- Nem hiszem.
- Te nem is szoktál énekelni.
- De, az iskolában.
- És félsz ...
Gergely Tamás: Napfogyatkozás
Vadmalac alig ismert rá a komájára, annak az arca teljesen fekete volt. Elröhintette magát, ”Kátrány?”, kérdezte. ”Ó, dehogy. Faszén.”
Nem állta meg, hogy kissé ne nevelje a komát, közli hát vele, hogy: ”Hiszen nem az arcod kellett volna bekenni, hanem egy üv...
EUGENIA S. LEE: Nem mindennapi mindennapok Dél-Koreában 11.
Pénteken kora hajnalban indultunk a reptérre, a kislányunk hazament Németországba, mert októbertől indul a jelentkezési procedúra az általa választott orvosi karra, és a fiam beköltözik a barátnőjével Maastrichtba a tanévre, mint mindig, anyám sem maradhat egy...
Muhi Sándor: LAZÍTS, AZ ISTENEK IS JÁTSZANAK
Az istenek is játszanak
Azt meggyőződéssel állíthatom, hogy az istenek sokat, sokszor és önfeledten játszanak. Azért biztos, mert Isten teremtményei vagyunk, a játék szeretetét tőle örököltük. Velünk született adottság és nem csak ránk, hanem minden teremtm...
B. Tomos Hajnal: ZÁRÓJELBE TETT MEGFIGYELÉSEIM
Ahogy telik az idő, évről-évre egyre türelmetlenebbül várom a nyarat, s ezzel egyidejűleg úrrá lesz rajtam valami szomjúsághoz hasonló nyugtalanság, hogy kitörjek megszokott mindennapjaimból. Elindulni, mindegy merre és meddig, csak víz és napfény legyen bőség...
Gergely Tamás: FORDÍTSD MEG A LAPOT!
”Mik ezek?, kérdezte Vadmalac komája. – Rajzok?”
A papírlapra bökött a kezében. ”Csupa nyolcas.”
Vadmalac komolyan vette komája kérdését, így okította:
”Először is fordítsd meg a szöveget, mert fejjel lefele tartod. Azután meg fordítsd meg a lapot, mert épp...