2024-12-24
próza 10
Maróti Ildikó: Arról, hogy milyen lehet a költők élete
- Berúgott bácsikról tanulunk majd mindig irodalomórán? - kérdezi a kínai kislány, lehet, hogy a "Borozgatánk apámmal; Ivott a jó öreg," ragadta meg a figyelmét. Kínában többen ismerik Petőfit, mint nálunk.
Aztán elmesélte, hogy képzeli el a költők életét:
A...
Gergely Tamás: A KETTŐ EGYÜTT
Vadmalactól jobbra valakit lelőttek. A hulla a hasán feküdt, mintha rejtené az arcát. Feje körül vértócsa, más nem lehet.
Vadmalactól balra énekeltek. Karaokeverseny egy improvizált sátorban, “Una Paloma blanca”, a sláger a halottig elhangzott, sőt, azon túl,...
Gergely Tamás: KEREK EGÉSZ
Szürke volt az ég, még annál is lehangolóbb, félelmetesen kékes. Vadmalac maga is érezte, hogy ellaposodik a kedve, Malacka sem énekelt, mint szokta rendezés közben, Kismalac meg még nem volt abban a korban, hogy az időjárás befolyásolja.
Hanem a koma délben ...
Gergely Tamás: KÖNNY VÉGIGPEREG
Vadmalac csak mosolygott komája szavait hallgatván. Komája vádolta a maga jellemző stílusában:
”Mosolyogsz, mint mindig.”
”Egész életedet átmosolyogtad!”
”Így ismertelek meg: a mosolygós vadmalac a 6D-ből.”
Nem is tudja, mire számított. Hogy Vadmalac arcán...
Maróti Ildikó: A valóságról
Igaz az, ami összeköt. Minél távolabb vagyunk a valóságtól, annál boldogtalanabbak vagyunk, írta Karl Jaspers.
Ha álmodunk, és egész nap velünk maradnak az álom képei, hangulata, ha olvasunk, és annyira átéljük a könyv tartalmát, hogy sírunk, amikor nagyon be...
Gergely Tamás: GYÖNGYTYÚK
* A Tátinak *
”Most akkor elmesélem neked” – mondta Vadmalac patás komájának.
A koma csak nézett széjjel, próbálta külső jelekből megérteni, mi következik.
De csak finom sült illata terjengett, volt benne valami egyedi, amit eddig ízlelő szemölcsei nem pr...
Cserenkó Gábor: A főnök
A fiú már napok óta csak üvöltésre volt képes, mert rettenetesen fájt a hasa, nem tudni mitől, és torkaszakadtából kiabált kínaiul, hogy mentsék meg, de a főnök azt az utasítást adta, hogy a konyha mögötti zöldségraktárból, ahol feküdt, vigyék át őt az épület ...
Maróti Ildikó: Azokról, akik elmennek
Mind elmegyünk innét, az Ungárék most, ők elköltöztek, mi meg később, és minket majd visznek. - mondja rezignált arccal egy nálam jóval idősebb úr a liftben.
Én bólintok, a szemem se rebben, a múltkor sem ismert fel a Normafánál, amikor a feleségével forralt ...
Nászta Katalin: METOO
Micsoda képmutatás!
Mint véres lepedőt, lobogtatják a színházban, művészi szakmában elkövetett zaklatásnak nevezett eseményeket, mint véres kardot, emelik magasba az erkölcsös közvélemény nevében.
A színház feladata mindig is az volt: tükröt tartani a vi...
EUGENIA S. LEE: Nem mindennapi mindennapok Dél-Koreában 15.
Ha jól számolom, harmadik hete dolgozunk vasárnap is. Szombaton persze amúgy is dolgoznánk, de a vasárnap eddig pihenő volt, mostanában erre nincs mód. Azt hiszem, beleszámítva a vendéglátós családomban eltöltött munkaidőt is vakáció helyett gyerekkoromban, en...