2026-04-11
próza 10
Hajnal Éva: Sára meséje
Mottó :
„Feküdni küldenek… de nem megyek!
Ülök csak itt és rámolok…
Eljön, tudom! Becsönget, érzem én…
Ha csendbe’ húszig számolok…”
(Ranschburg Jenő)
Te, most lehet, hogy éppen nagyon figyelsz egy bogarat. Vagy egy parkban sétálsz, és belement egy...
Oláh Tamás: Az álomhajó
A mennybolt szürke volt, a köd hamar elnyelte a tengert, a végtelent kutató tekintet beleveszett az áthatolhatatlan semmibe. Az üres, tagolatlan szürkeségben lassan mégis alakot öltött valami. A tompa csönd remegett. A több emelet magas, hatalmas tes...
Mórotz Krisztina: Időtlen kisülés
A toll megremegett a jegyzeteim felett, de előbb lebénított az aura, és hogy tudtam: jön. Valami jönni fog. Fölöttem áll. Tudom. Érzem.
A szekrény, az a ronda kopott, minden osztályban egyforma szekrény megindult felém tántorogva, mint egy ronda részeg. Nem v...
Hajnal Éva: Öröm
A kezét láttam meg először.
Nem tudom, melyik megállóban szállt fel, nem vettem észre.
Nagyon szép keze volt: amolyan művész-kéz.
… festő, vagy zongorista keze…
Hosszú ujjai körbefonták a kapaszkodót. Ápolt, szép körmei gyönyörűen sorakoztak egymás mellett...
Andrásfai Eszter: Szeretem a kávét
A reggelem kávéval indul. Mindig, minden körülmények között. Nem is a koffein. Hanem egészében maga a kávé. Sok tejjel, cukor nélkül.
Történt ma reggel, hogy nem volt itthon tej. Ami azt jelenti, hogy kávé sincs. Mert nekem a kávé csak tejjel kávé. Borzalom...
Csák Gyöngyi: Álomnapló
1.
Esküvőre készülök, a vőlegényt nagyon rég láttam, akkor is keveset beszéltünk, azóta inkább a médiából, tévéből, újságokból ismerős az arca. Megtisztelőnek tartom, hogy egy ilyen nevezetes, jóképű, fekete bozontos hajú fiatalember készül velem frigyre l...
Andrásfai Eszter: Hullámvasút
Különös dolog a hullámvasút. Az ember sorban áll, megveszi a jegyét. Félelemmel átszőtt izgalom fut át rajta. Beszáll a kocsiba, ami lassan elindul vele. Egy kanyar után elkezd felhúzni a drótkötél. Félsz, mert nem tudod, mi vár rád, de bízol a biztonsági öved...
Hornyik Anna: Egy könyvbemutató margójára – sietek
Elevenen hullanak a hópelyhek a sötét éjszakai égboltból. Az utcákat ellepik a gyémántok, az autóbuszmegálló kies. Az úttest túloldalán álldogáló, melegen mosolygó házból egy vékony árnyék tűnik elő, matat a kézitáskájában, igazgatja vastagon kötött sapkáját. ...
Keszthelyi György: Színterek a végállomásig
Azokban az ősrégi, pogány, a kereszt szentségét fel sem ismerő időkben még nem merült fel bennem a kérdés: vajon mennyi időt vesz igénybe a képtelenbe való beilleszkedésem? És vajon képes leszek rá? Elfogad-e így továbbra, legalább középtávra a test, a lél...
Andrásfai Eszter: A fiú és a robotlány
(Andresen napjainkban előkerült sci-fi meséje)
Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren túl, sőt még annál is sokkal-sokkal messzebb. Egy távoli galaxisban, a negyedik megváltó megszületése utáni nyolcadik évszázadban, volt egyszer egy robotlány. Az...