2024-12-25
Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap 10
Gergely Tamás: IGGY
A stockholmi terrorista támadás áldozatainak a száma 2017 áprilisában változott: előbb két halottról beszéltek, majd a rendőrség hármat említett, egy újságíró ötöt látott. Fél napon belül stabilizálódott a helyzet, ma három nappal a történesek után így tudjuk:...
Cselényi Béla: hotel reluxa
íróasztalomon a földrengést
redőny takarja el a külvilágtól
hosszú hajlékony acéllemezek
sokszor nem tudom
gyújtsak-e oltsak-e villanyt
mert nappali fényből
csak kis mennyiség jut
olyan jó volna másra figyelni
mint a szekrénnyire felgyűlt PET-palackra
...
B. Tomos Hajnal: HAIKUCKÓ
A kép egészét,
ezer színét nem látod -
lépj ki belőle.
*
Dobogó anyag:
anya fiának adja,
bibe a szélnek.
*
Szőlőszem nedve
csöppen ifjú nyelvére,
beérett szavak.
*
Vadgalamb-pihe
libben kézfejemre -
szárnyalás vágya.
*
Hiány ábrája,
ezerarcú n...
Gergely Tamás: A DIKTÁTORHORMON
Megfenyegette Szaakasvili: ha nem mond le, úgy jár, mint Ceausescu '89 Karácsonyán. (Hogy járt? Lelőtték, mint egy kutyát.) Mire Sevardnadze lemondott, következésképpen nem lövik le, s ez bizony megnehezíti a folyamatot.
Arról van szó, hogy össze kellene törn...
Nászta Katalin: Tér-Idő-lapát
ráülni megint sokadjára
az idő mindig mostanjára
erre is kell külön érzék
hogy tudd ma épp mi a dörgés
mely század szeletében élsz
mennyit szelhet kenyérből a kés
hosszú sorba kerül a hús
hova vezet a vasút
és a sínek
kik rombolnak, mit építenek
mit ...
Németi Rudolf: AHOGY A SZÓ
A hasonlatok közei.
Találkozások éje-napja.
Ahogy a part mind távolibb.
Ahogy te állsz ott elhagyatva.
Ahogy a szél, a fény, a víz.
Ahogy a só kiüt az arcon.
Ahogyan pereg, az a nesz.
Azt én már mindörökre hallom.
A leheletnyi koppanást.
A közöket...
Gergely Tamás: VILLÓDZÁS
Vadmalacot leszúrták. Előbb hátból, aztán valaki nekiment elölről, már nem is tudta, ki barát, ki ellenség.
”Nem mindegy?” – ez volt az utolsó gondolata, gondolattöredéke. Utána már csak villódzásokat látott, mintha repülővel szállt volna be zivatarba.
Malac...
Gergely Tamás: SZPLÍN
Az ágyban feküdt, de szívesen mutatta, hogy ott ”valahol lent” húzódik az a nyugtalanság-hullám, amelyiket inkább kéknek képzelt el. Miért, maga sem tudja.
”Lecsúszott bokáig?” – kérdezte a komája, aki mindig is konkrétabb, mondjuk úgy, földközelibb volt. De ...
Gergely Tamás: ELFOGY
Komája kisápadva kérdezte: ”Mi történik akkor, ha elfogy az idő?”
Vadmalac nem értette pontosan, mire gondol. Hogy bekövetkezik az egyéni halál, lezárul egy korszak, mitől lehet annyira megijedni?
Kiderül, hogy arra érti, hogy mint a levegő a luftballonból, ...
Cselényi Béla: kék heg az égen
szorongat a tavasz
hívatlan napfényével
tépelődéseim
háttérzenéje madárfütty
az utca napos oldalán
már lekapom a sízősapkám
s hirtelen rám nehezedik
a télikabát súlya
teljesen mindegy mi foglalkoztat
tavasszal mint fióka a repüléstől
úgy kezdek rette...