2025-01-23
Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap 10
Cselényi Béla: mosógép a versben
él a mosógép
a mai női líra
sorai között
már nem műanyag
immár nem testidegen
csak mint a szappan
megírható tárgy
minden mesterkéltségtől
mentesen zubog
gyomrában oldott
veríték és mosópor
oltja ki egymást
fél évszázada
még teknőt és kulcsszappant...
Kapui Ágota: Királyok királya
Szent István királyhoz
Királyok királya, létünknek támasza,
ostromlott egeknek késik még válasza…
Válladon, hátadon országod gondja ül,
néped a ma elől múltjába menekül.
Teremtés gőgje és irtásnak undora,
új hited mákonya, ó hited óbora,
lelkedből kiirt...
Cselényi Béla: neheztelés a ríkatásért
ríkató mesék
még ma is lehangolnak
katarzis nuku
wilde és andersen
germán világa olykor
igazságtalan
a gyengét sújtja
nem pedig a gonoszat
gyermekgyász feszül
szinte nőies
míves pityergésükben
s üti fültövön
az ábrándosság
csenevész lovagjait
kár...
Cselényi Béla: Leó kimászott
Lefekvés előtt a fiúcska kartondobozba gyűjtötte a plüssállatkáit, köztük Leót, a piros, kék, fehér brit lobogót utánzó(,) atlétatrikós oroszlánt is. Talán ez az oroszlán volt a kedvence; éjszakára ezt vitte volna magával hálótársnak. Kérte is az édesanyjától,...
Cselényi Béla: A gyermekek szomorú vasárnapja
Nem erős oldalam az idézés, de a konkrét citálás, ahogy a rádió megnevezése is már személyeskedés lenne. Hallgatom a hosszúra nyúlt esti meséket. Dalbetétek is tarkítják és hígítják a választékot. De miről is beszélek? Mi szomorított el? Semmi különös. Mondom,...
Cselényi Béla: Az első összeroppanás aurája
Félni a pőreségtől és lesni azt — egy kaptafára megy. A nyarak átkozottak. Sárga trikómon fekete szám. Csíkos trapéznadrág. Úgy érzem, vagányul öltözöm, de hol vagyok még a meztelenség vagányságától. Mindenütt béke, mindenütt posvány, sehol a meztelenség. A vö...
Cselényi Béla: Vekkeriszony vekker előtt
Jaj, a vekkertől való rettegés beépült csontjaimba, mint az X-sugár, csontjaimból pedig, mint a fluor, álmaimba illant. Mindjárt fel kell kelnem — gondoltam álmomban –, bár tudja a fene, hogy járok-e iskolába vagy sem. Elvégeztem a tizenkét osztályt, aztán álm...
Cselényi Béla: Mobilkapcsolat
Anyám délelőtt felhívott, hogy hogy vagyok, mert álmodott valami rosszat. Tíz perc elteltével újra felhívott, még egyszer érdeklődve a hogylétem felől, és ismét utalva — feltételezhetően zavaros és obskúrus — álmára, amelyet ezúttal sem fedett fel.
Délután én...
Cselényi Béla: Hétköznapi zötyögések
Bepréselődöm a vezető mögé. Ott, az első ülésen a legszűkösebb; a cipőm már nem fér el, mégis rendszeresen oda ülök, mintha oda szólna a bérletem. A fásult, hétköznapi munka ott kezd kiperegni belőlem, mint lyukas zsákból a mák. Máshova ülve(,) talán a vezetőf...
Cselényi Béla: úgy hatvan felé
úgy hatvan felé
az ember mondjuk felkel
lát hányódó tárgyakat
melyeket készakarva nem találna
érzi az ágy idomait
hatvan felé
ha mondjuk felkel az ember
abban semmi rettenetes sincs
csak valami furcsa
amire nem készültünk fel
mondták ugyan hogy az ör...