2024-07-26
Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap 5
Cselényi Béla: Hétköznapi zötyögések
Bepréselődöm a vezető mögé. Ott, az első ülésen a legszűkösebb; a cipőm már nem fér el, mégis rendszeresen oda ülök, mintha oda szólna a bérletem. A fásult, hétköznapi munka ott kezd kiperegni belőlem, mint lyukas zsákból a mák. Máshova ülve(,) talán a vezetőf...
Cselényi Béla: úgy hatvan felé
úgy hatvan felé
az ember mondjuk felkel
lát hányódó tárgyakat
melyeket készakarva nem találna
érzi az ágy idomait
hatvan felé
ha mondjuk felkel az ember
abban semmi rettenetes sincs
csak valami furcsa
amire nem készültünk fel
mondták ugyan hogy az ör...
B. Tomos Hajnal: KÁOSZ TORONNYAL
magam sem tudom,
mi történhet:
egész város lakik
ma bennem :
középkori falak,
vizesárkok szorongatják
vesémet,
s a szívem...
nos, a szívemet nem találom -
eltévedt a szokatlan
nyüzsgésben,
vagy csak pihen
egy félreeső park gyepén -
de semmi pánik:...
Cselényi Béla: Beugrom az ideggondozóba
Ma már nincsenek nagy őrültek, kivételes géniuszok, akiknek odakozmált a lángelméjük; hivatalba menet csak beugrom az ideggondozóba, majd betérek a patikába(,) kartonba rekesztett álmaimért. Nem festek nudista cédrust, egylábú lovat, nem alkotom meg a napú...
Gergely Tamás: SÓHAJ-FELHŐ
Egyetlen kis felhőt láttak az égen, Malacka szerint az olyan volt, mint egy sóhaj.
Sóhaj az égen?
Vadmalacnak minden érzéke maximálisan kezdett működni, szőre nyakán, fején az égnek állt. Azt mondta – hangosan vagy csak magának, nem is tudta, ugyanis hirtele...