Próza (10 talált bejegyzések)
Barta Zsolt: “Menj el akkor hozzá Egerbe…!”
Egy szó, mint száz, iszonyat szerelmes voltam Cecey Évába. Nem kellett a kis piros autó, a dobocskával sem akartam játszani, egyre csak Éva után sírdogáltam. Anyám hallgatta egy darabig, majd csendesen csak annyit mondott, menj el akkor hozzá Egerbe, és kérd m...
Gergely Tamás: A CSÓK NAPJA
Vadmalac valami különöset látott: egy fiatal pár a vízben, testük összefonódva, még az ajkaik is. Nehezen tudja megfejteni a vizes rébuszt, kérdi hát a komáját:
”Ezek most úsznak vagy csókolóznak?”
”Nem tudtad? – kérdi tőle a komája – a csók napja van.”
Azé...
Bánki Éva: VANNAK-E MADARAK?
Egy döbbenetes összeesküvés-elméletről kapunk itt hírt:, a "madártagadásról". Erre bármelyik nemzedékembe tartozó ember azt mondaná: nyissátok föl a történelem könyveket, és nézzetek meg, vannak-e madarak az ókorban és a középkorban! De aki tanított egyetemen,...
Barta Zsolt: Ha megnövök
- Ha megnövök, Casanova leszek! - álltam apám elé öt évesen.
- K-val mondjuk, Kaszanova, nem Casanova - dugta ki apám a fejét a Valóság folyóiratból.
Így már nem is érdekelt annyira.
***
Barta Zsolt alkotásai a Lenolaj.hu oldalán
Barta Zsolt. ...
Gergely Tamás: SZITA: Mälar-parti séták 58.
Aki olvasta Fifi című meseregényem, tudja, hogy Szita igen fontos hőse a történetnek – ő az, aki félti Fifit, a vörös áfonya illatcseppecskéjét. Aki a Mälar-partjára született, majd meg is mártózott a kék fátyolba burkolózó vízben.
Fél órányi járásra onnan, a...
Sarah L. Baker: Sárkányok és boszorkányok – A lombok alatt 1.
Kellemes álomból ébresztette a lányt egy fűszál, ami az orrát csiklandozta, ahogy a lágy szellőben hajladozott. Kinyitotta a szemét, és smaragdként ragyogó mező tárult elé, rajta kis drágakövekként ragyogó virágok nőttek. Csodálatos, édes illatukat magával hoz...
Jóna Dávid: Dögmeleg
Pita szétszóródó kételyeivel volt tele a lakás. Dögmeleg volt. A kockaház redőnyszeme félig csukva, az ablakot kitámasztó Sokol rádióból egésznap a Retro műsora szólt. A konyhaasztalon szakadt nylon, terítővédő huzat gyanánt, rajta szódásüveg, mint egy látássé...
Gergely Tamás: Szent Iván-éj
Alaposan felöntött a Koma a garatra, Vadmalacnak a hátán kellett hazacipelnie.
”Vizsgáztatta” útközben:
– Nahát, te szent aztán nem vagy…
Ebben egyhangúlag megegyeztek.
– Iván?
A Komát a rosszullét környékezte a kérdés hallatán, mire beleburrogott a Vadma...
Gergely Tamás: VERES ÉG
”Veres az ég alja” – mondta magában Vadmalac. Magában, hogy a többit ne zavarja.
Ne kavarja fel a lelki világukat. Elég sok a baj amúgy is, van, amin gondolkozzanak.
”Veres-e valójában? – Ezt is magától kérdezte. – Vagy csak annak képzelem?”
Majd így folyta...
Havas Zsigmond: Éjszakai kifogás
Csodálatos éjszaka volt. A Hold ezüstfénnyel vonta be a folyó minden fodrát; csillogott villogott a parti füzes, a nyárfák, az apró felhők és a töméntelen csillag. Az ilyen megejtő, bűvöletes éjszakákon mindig történik valami csoda. Történt is, mert amikor a h...