Azt iszonyú nehéz elképzelni, hogy szülők megölik saját gyereküket, mert nem a hagyomány szerint házasodtak, hanem szerelemből.
Megtörténik mégis. A hírt olvasva azt állítani, hogy a mottó, miszerint jó, ami van, nem baj, ami nincs, egyszerűen hazugság.
Kevesebb lett a szerelem a világban, mert két fiatallal végeztek azok, akik felnevelték őket. Hatalmukban állt. Meddig játszhatják még a tradíciókra hivatkozva hatalmi játszmáikat az emberek? Létezik egy gyakorlat, amit elalvás előtt szokás gyakorolni: időrendben visszafelé haladva lejátszod a napod történéseit. Este ez járt utoljára a fejemben, a huszonéves pakisztáni szerelmesek halálának híre.
Reggel pedig az, hogy az legalább holtbiztos, Európában ilyesmi sohasem fordulhat elő.
**
Maróti Ildikó Esztergomban született, rajztanár, előtte nevelőintézetben dolgozott. Foglalkozott ruhatervezéssel is, a pedagógusi pályára tavaly tavasszal tért vissza. Írásairól így vélekedik:„Tulajdonképpen csak megosztom a világban látott-tapasztalt dolgokat, ebben rejlik némi nevelői szándék.
Alapélményem, hogy a világ nagyon gazdag, és a hozzá fűződő gondolatok, érzések artikulációja során sokat tanulhatunk magunkról. Ezeket a finoman hangolt érzéseket mindenkinek meg kellene tanulni megfogalmazni, ez segít hozzá tudatosodásunkhoz. Számomra az irodalom a legfontosabb érzékenyítő erő, a leglényegesebb. Olyan szellemi termék, ami erőt ad a mindennapok tompító hatásának elviselésére. Ezért sokat olvasok, és rengeteg filmet nézünk barátaimmal. Voltaképpen az lenne az ideális, ha mindenkinek lenne saját naplója.”
Legfrissebb hozzászólások