Tódor Zsuzsanna fotója
VÁRHEGYI Gábor: Lányom negyvenéves lett, Anyám harmincnyolc éve halt meg, tegnap voltunk a sírjánál. Én befejeztem hatvan unalmas szakcikk olvasását. Most pihegek.
TÓDOR Zsuzsanna: Születésnapi vigadalmak után a németországi jamaicai színek elhalványultak. Havazás volt beígérve, de a szelek felmelegedést hoznak. Jaj annak, aki a meleg frontra, s egyáltalán a frontokra érzékeny.
DAMÓ István: Kérdésedre: Hofi Géza jut eszembe, Valamikor, még a kádári időkben egy magyar család kijut az Államokba rokonlátogatásra. A reptéren a rokon megkérdi az otthoniakat: “És hogy vagytok?” “Jól”, így a válasz. “Bővebben?” “Nem jól.” De nem ezt szántam válasznak. Kinézek az ablakomon, felhőtlen kék eget látok, süt a nap. Brassó jut eszembe, ilyenkor izgatottan készültünk a Cenk alatti jégpályára. Akkor is jó volt a közérzetem.
BODA Edit: Olvastam, hogy Akutagava azt írta, csak az alkotásvágy tartja életben. Meg is lett az eredménye. Én sokszor azt gondolom, annyi jó olvasnivaló van még, hogy nem szabad meghalni, persze nekem a lányom is itt van. Az a baj, hogy én éppen az Akutagava öngyilkosságán gondolkodtam, mikor nekem írtál. Ez már nem is közérzet, ez katasztrófa.
GERGELY Tamás: Izgulok. Mugabe esetével átélem Ceausescu bukását.
Gergely Tamás rovata
Kapcsolódó oldal:
Legfrissebb hozzászólások