2 perces 10
Barta Zsolt: Fekete macska
Arra ébredtem, hogy egy nagy fekete macska ül a nyitott ablak párkányán.
– Sicc! – mondtam neki felriadtamban.
A macska nem reagált, csak nézett kerekre nyílt szemeivel.
– Sicc! – próbálkoztam újra.
– Micsoda szókincs – mondta a macska s azzal eltűnt.
***
Ba...
Maróti Ildikó: Az állatokról
Az iskolában tavaly járt egy madarász is. Ízesen vidékies hanghordozása sokáig téma volt a gyerekek körében, mutatványai hatására páran állatgondozók szerettek volna lenni, a többiek csak bámulták, mennyire ért a madarak nyelvén.
Pár órára foglalkoztatta a gye...
Gergely Tamás: PUHA PASZULY
Félt a puha paszuly. Ha tudott volna remegni, remegett volna. Centinyi zöldpaszuly két paszulyszemmel teli rész között helyezkedett el, s mert lágy, puha, attól félt, hogy kivágva eldobják. Eldobja az a nagy kéz, amelyik szortírozott. Vágott a könyörtelen olló...
Maróti Ildikó: Gyerekek között lenni
Amikor egyszer a bizonytalan formájú kerékszerűségre az elsős alkotó azt mondta, hogy ez egy olyan valami, amit akárminek el lehet képzelni, a gyerekek csalódottan álltak arrébb, de én nagyon megörültem. Eszembe jutott Weöres művészet-definíciója:
"A művészet ...
Maróti Ildikó írása
Az út során az ablakon kibámulva, villámgyorsan változó képkockák között hirtelen egy helységnév villant fel: Reménypuszta. Emésztgetjük a szóösszetételt.
Remény, ami nélkül nincs élet, puszta, ahol meg viszont semmi sincs. Végletes, furcsa szókapcsolat. És ak...
B. Tomos Hajnal: Újra együtt, avagy történet az egyetemes nyelvről
Virágpompás lugasunkban üljük körül a tizenkét személyes asztalt, no meg a nagy tálcákon illatozó rostélyost. Mintha mindünk egyszerre szeretne válaszolni az ilyenkor szokásos “namiújságnálatok”-szerű kérdésekre. Az “Államokból “hazalátogató lányom, csak angol...
Maróti Ildikó: Prüdériáról és brutalitásról
A prüdéria, írta Jung, mindig brutalitást takar, addig van szükség rá, amíg föl nem fedezzük a bennünk rejlő vadállatot, és meg nem tanuljuk ténylegesen kordában tartani.
Egyetlen tanárom volt, akit kifejezetten utáltam, mert mindig a szoknyánk hosszával volt ...
Maróti Ildikó: A lebegésről
Hát az hogy lehet, hogy lebeg a vízen, kérdezi egy szúrós szemű hölgy az uszodában. Megmutatom, hogy kell, nagyon finom érzés, mondom, de hogy neki műtötték a lábát, de nem is kell hozzá semmilyen lábmunka, és mindenki megtanulhatja. Hajthatatlan. Pedig majdne...
Barta Zsolt: Tudjátok milyen meseszerű az első szerelem?
Ballagtunk hajdanán első szerelmemmel a miskolci prérin, ahol épp valami utazó vidámpark vert tanyát. Kérte ám a kis, pöttyösruhás kajszi, nem lőnék e neki egy babát a céllövöldében?
Kértem egy puskát, s egyetlen lövéssel sikerült leszedni a három hurkapálciká...
Maróti Ildikó: Adakozási és étkezési szokásokról
Az Ismerős könyvárus, - azt hiszem, hajléktalan - télen nyáron, hóban-fagyban ül a Múzeum körúton és árulja, kevés pénzért a könyveit.
Pár napja olvastam, hogy két kislány kéregetésből két nap alatt milliókat gyűjtött össze az utcán. Neki itt vajon miért nem s...