”Miért üres itt…?” – kérdezte Vadmalac
”Mi üres? – töprengett a komája. A tér? Hiszen tele van. Emberekkel. Ja, hogy nem mindenik vadmalac. Sőt, sok a vaddisznó közöttük. ”Erre gondol?” – tette fel magának a kérdést. Hogy Vadmalac erre gondol?
”Sivatag” – szólalt meg újra Vadmalac.
”Nekem mondja!…” – öntötte el a mellét a melegség. Legszívesebben ugrándozik a koma örömében. ”Hogy engem is bevett! Lát, tudja, hogy itt állok, hogy mellette vagyok.”
És ami a legfontosabb számára, éppen azért nyomatékkal gondolta:
”Hogy vadmalacnak tart…!”
***
Gergely Tamás Vadmalac félpercesei a Lenolaj.hu oldalán
Gergely Tamás a Lenolaj.hu oldalán megjelent összes alkotása
Gergely Tamás írásai a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap oldalán
Legfrissebb hozzászólások