Vadmalac a komát a vízparton találta. A furcsa nem is az volt, mert tudta, hogy a természetet szereti, hanem hogy arca lila, mint a cékla.
– Mit csinálsz? – kérdi tőle.
Mire a koma:
– Mit nem csinálok? Nem veszek levegőt.
Vadmalacot meglepte a válasz, hisz a levegő körülöttük tiszta volt. Megkérdezte hát:
– És miért nem?
– Mert félek, hogy a tó vize elfogy.
Magyarázni kezdett:
– Ha mi elszívjuk az oxigént a levegőből, felbomlik a víz, hogy pótolja. A víz ugye oxigén meg hidrogén.
– Úgy tanultuk, igen.
– Ha pedig a hidrogén magára marad, fuzionál, s két hidrogénatomból lesz egy héliumatom.
– Na és?
– És az már mesterséges nap, elégünk a tüzétől.
– Áhá – mondta erre Vadmalac. Átkarolta komája vállát, s barátságos hangon megkérdezte:
– Mondd, reggeliztél ma?
***
Gergely Tamás író, újságíró, szerkesztő. 1952-ben született Brassóban, ott végezte középiskolai tanulmányait, majd Kolozsváron szerzett magyar-francia szakos diplomát. A Szatmár megyei Tamásváralján tanárkodott, Bukarestben volt újságíró nyolc éven át. 1987-tõl Svédországban él.
Forrás-kötete a Kriterionnál jelent meg, második könyve a Mentornál Módosítás címmel, már a ’89-es változás után. Az utóbbi években az Üveghegy közli gyermekeknek írt meseregényeit illetve felnőtteknek szánt prózáját. Tíz éve publikál a Lenolajban, elsősorban félperceseket.
Gergely Tamás a Lenolaj.hu oldalán megjelent összes alkotása
Legfrissebb hozzászólások