Istenfélő
A Wiki Szótár szerint az istenfélő jámbor, az isten parancsainak engedelmeskedő – ember – teszem én hozzá.
Erősen taszít és riaszt ez a szó, ez a definíció, mert ebben az értelmezésben, de semmilyen másban sem vagyok istenfélő. Már csak azért sem, mert az, akitől félünk, nem lehet emberi lehetőségeinken és képességeinken túllépő, esetenként segítő, lelki társunk, gyámolítónk, fogódzónk, hanem éppen ellenkezőleg, egyeduralkodóval állnánk szemben, aki ellenfelünk, sőt ellenségünk, ezért jó lenne nagy ívben elkerülni.
Ha ilyesfajta istenképem lenne, néha felsóhajtanék: ó, csak az Isten ne lenne…
Isten parancsait sem írom alá. Az Úrnak, (aki tulajdonképpen, ha már a szó bibliai értelmezésén haladunk tovább, bennünket, embereket saját képére és hasonlatosságára teremtett), nem parancsai, hanem emberi szintű elvárásai lehetnek, amelyek a teremtés kezdetétől lelkünkben fogannak és élnek. Olyan isteni és ezáltal mélyen emberi elvárások ezek, amelyeknek elérése, teljesítése nélkül nem tudnánk farkasszemet nézni létezésünkkel. Meggyőződésem, hogy ő, akit Istennek nevezünk valóban őserő, akit (amelyet) csak érezni és néha tapasztalni lehet, ha odafigyelünk, ő az, aki bennünk, mindannyiunkban él, fellelhető valamilyen szinten, ezért látja minden lépésünket, ismeri testünk-lelkünk legapróbb rezdülését. Minél jobban megismerjük önmagunkat, erényeinket, hiányosságainkat, bűneinket, és minél emberhez méltóbban tudunk mindezekhez viszonyulni, annál inkább működik bennünk az Isten.
Tehát hitem szerint mindannyian istenek vagyunk, de csak annyira, amennyire emberek tudunk lenni.
Keszthelyi György alkotásai a Lenolaj.hu oldalán
Keszthelyi György alkotásai a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap oldalán
Keszthelyi György költő, író, grafikus, festőművész
“Kolozsváron jöttem a világra 1955. augusztus 20-án, másodmagammal. Elsőszülött vagyok negyvenöt perc előnnyel, ezért szabályszerűen talán elsőhalott is leszek. Gyermekkoromban csodálattal bámultam a Házsongárd hős-részlegét; ma már annyi a névtelen (élő)halott hős, hogy nem csodálok semmit. Harmincöt évet éltem az első bolondokházában, most számolom, megérek-e ugyanannyit a másodikban. Írtam, írok, versekben élek, furcsa módon első kötetem mégis kisregény. Rendszeresen és feltúrázott motorral dolgozom, mert úgy érzem, késve indultam el ezen a vándorúton. Van, aki pesszimistának tart, tudj’ Isten, mi vagyok. Dominus vobiscum.”
Kötetei:
Keszthelyi György: Bárány kalasnyikovval (Magyar Elektronikus Könyvtár, 2010)
Keszthelyi György: Csendéletmezsgyén – Versek 2010-2013 (Magyar Elektronikus Könyvtár, szerkesztő Cseke Gábor; illusztrátor Keszthelyi György, 2013)
Keszthelyi György: Lélekzárka (2014, Bookart)
Keszthelyi György: Lódenes embermadár (2015, Kriterion Könyvkiadó)
Beszámoló a látszatokról (versek). Várad, Nagyvárad, 2018.
Legfrissebb hozzászólások