2021-01-17
Keszthelyi György 10
Keszthelyi György: Napló
Kegyetlenül hallgat a város
épülő fele, állítólag
tavasz lesz, talán nyár, mire
teljesen megköt a vakolat
és olyan otthonosan
tespednek el benne a téglák,
hogy még földrengés esetére sem
szilárdítanánk meg egy-két feleséggel
a vézna falakat.
Nem illik...
Keszthelyi György: Változatlanul
Üget az ördög, a szentek úgyszintén,
égő pusztákon vízhólyagos talpak,
motyogva vegetál a város főterén
pár sovány mártír. A földhözragadtak.
Eső megy, hó jön, szeretet, indulat,
minden megszokott, más és más hőfokon,
fent és alant ez a rengeteg adat
gy...
Keszthelyi György: Az új év második napján ez jár a fejemben
Istenfélő
A Wiki Szótár szerint az istenfélő jámbor, az isten parancsainak engedelmeskedő - ember – teszem én hozzá.
Erősen taszít és riaszt ez a szó, ez a definíció, mert ebben az értelmezésben, de semmilyen másban sem vagyok istenfélő. Már csak azért sem...
Keszthelyi György: Változatlanul
Üget az ördög, a szentek úgyszintén,
égő pusztákon vízhólyagos talpak,
motyogva vegetál a város főterén
pár sovány mártír. A földhözragadtak.
Eső megy, hó jön, szeretet, indulat,
minden megszokott, más és más hőfokon,
fent és alant ez a rengeteg adat
gy...
Keszthelyi György: Pattog a fa
Pattog a fa, mert dolgozik
északon, délen,
fagyban, kemencében,
pattog a fa, mert kitart.
Kattog a metronóm, addig
amíg a tempó,
a ritmus nem lazul,
dallamot, teret feszít.
Ahol a fa, a metronóm
dolgozik, kattog,
ott lángra lobban és
kottát olvas az...
Keszthelyi György: Utószó
Belefáradtam a megtestesülésbe,
fabulába és történelembe,
távolról üdvözlöm a profi hírverőket.
Ami megszakítja álmaim műszakát,
az csak a színek, a szavak martaléka.
Keress egy más formát. Így szól az ítélet,
amit most látsz, egyre elvontabb lesz,
pers...
Keszthelyi György: Tenyereden a tenger
Tenyereden a tenger,
ráncaid áramlatok,
a mellékutcák mind féltestvérek.
A roncsolt és csonkolt kerítés,
érzéki bálterem tépett bejárata,
mutatós hercegkisasszonyok
kezében tarka legyezők.
Napnyugta után a város kertmozi,
kosztümös szerelmek, tragédiák...
Keszthely György: Társtalanság
A példátlan egyedüllét,
saját szelektív főfogásod
jéggé fagyasztja, tartósítja
a napsugár kései álarcát.
Desszertként mit, minek?
A porcelántányér szilánkjai
úgy, darabokban biztonsági széfek.
Álarc a fény, a tél sistereg
Mindenszentekkor, mintha
a ri...
Keszthelyi György: Kitilt és vége
Volt egyszer hol… de azt hiszem, mégse,
ahol egy vakond s egy királyfi túr
és néhány kukac. Tán a földesúr
beköltözött az egyidejűségbe.
Sötétkék műanyag kaniszterek
közt megrozsdásodott tolókocsin
reggelizek. Kenyér és margarin
annyi, mint bőség. Ugye,...
Keszthelyi György: Arcod egy szegen
Hálószobám egy
üres fogadó, csukott
szempár elfekvő zárójele.
Egy szóköz megmaradt,
sok mondat itt hagyott,
torkomban füstölgő, tolató
évek - és kezek tördelése.
Igényem testhossznyi,
sötét öltönybe való.
Arcod egy szegen: áldozat.
Időtlen ez az út, ...