2021-12-04
Keszthelyi György 10
Keszthelyi György: Tenyereden a tenger
Tenyereden a tenger,
ráncaid áramlatok,
a mellékutcák mind féltestvérek.
A roncsolt és csonkolt kerítés,
érzéki bálterem tépett bejárata,
mutatós hercegkisasszonyok
kezében tarka legyezők.
Napnyugta után a város kertmozi,
kosztümös szerelmek, tragédiák...
Keszthelyi György: Gyónás
Angyalokká válhattunk volna.
Igen ám, csakhogy képzeletem
súlya is meghatározatlan,
szóval belül dekadens vagyok,
mint a zsoltár – mint az ólombánya.
Érzelmeim görbéje, mint a láz
skizofrén vonala – össze-vissza,
le és fel zuhan, kapaszkodik,
nejlonz...
Megjelent Keszthelyi György: Új világcsend vénülése című kötete a Kriterion Könyvkiadó gondozásában
Állandó szerzőnknek ezúton gratulálunk!
***
Keszthelyi György alkotásai a Lenolaj.hu oldalán
Keszthelyi György alkotásai a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap oldalán
Keszthelyi György költő, író, grafikus, festőművész
“Kolozsváron jöttem a ...
1955. augusztus 20-án született Keszthelyi György erdélyi magyar költő, író, grafikus, festőművész
Isten éltesse!
Idősebb korában kezdett el írni, főleg verseket, de prózát is. Ugyanakkor autodidakta módon festészettel, számítógépes grafikával is foglalkozik. Verseit közölte a Látó, a Korunk, a Várad, az Irodalmi Jelen, a Szabadság, a Káfé Főnix, a Lenol...
Keszthelyi György: Szemrevételezlek
Légy hadüzenet. Első lövedék,
megtizedelt, nyomorék nemzedék.
Légy robbanó hegy, hömpölygő láva,
akasztott zsiványnak rángatózó lába.
Légy basszus, violin, disszonancia,
megkövült istennek leánya, fia.
Légy parasztnak beteg, bicegő szekere,
szétesett te...
Keszthelyi György: Holt nyelvek estélye
(annak, aki ma is érti)
Volt egy olyan szintetizált napszak,
amikor az élet egy volt a halállal,
nem érdekelt a gyalogátkelőhely,
csak körvonalad ott, az utcasarkon.
Azt hittem akkor, a Nap az egek csúcsa,
köszöntöttelek, de azt is alig,
mint aki se...
Keszthelyi György: Válaszd ki a másik házat
Látom, képlékeny a domb,
idomul esőkhöz, fákhoz,
halottaihoz.
Megrepeszti a falat,
mint gyász az óraüveget.
Ne öltözz azért feketébe —
most forró a nyár és kegyetlen,
de az autóbusz megvár
és letesz a közeli hegyen.
Ott megtudod,
miért éget a víz,
m...
Keszthelyi György: Téma a sötétben
Úgy látok, mint a vak ---
megérzem a guruló labda auráját.
Egyetlen érzékszervem sincs,
tájékozódásom a gránát-
repesz vagy a szélmalom receptje ---
magát az iránytűt
fel sem ismerem.
Kezét csókolom. Hol az illat?
Hol vannak a napnyugtáról szóló
bíbor...
Keszthelyi György: A feladó
Született talán háromszor,
mint a népmesehősök –
barna hiszékenységét harmincháromszor
verte el rajta a rendbontó matyi –
a lúdas mégis mindig ő volt…
Világra gurult, mint dobókocka,
nem hallott népdalt, tanmesét,
felnőtt majdnem, mert úgy rendeződött,
...
Keszthelyi György: Szimfónia
Annyi a kérdés ahány az élet
Annyi az igény ahány a méret
Annyiszor költő ahányszor késett
Annyiszor márvány ahányszor vésett
Annyiszor halott ahányszor várja
Annyi virágot etet a tálba'
Annyiszor nyugat ahányszor kelet
Annyiszor gyilkol ahányszor szere...