2019-06-11
Keszthelyi György 10
Keszthelyi György: Valaki belép
Valaki belép az első ajtón,
kinyitja a második ablakot,
majd átsétál az utolsó szobába.
Történetesen éppen ott lángolok,
hiába csüngedez a záporeső lába,
perceken belül hamuvá égek,
szerteszórnak a megjátszott alázatok,
vagy a magasztos felsőbbrendűsége...
Keszthelyi György: Sejtekre bontott színpad
Mögöttem fekszik a stilizált kontúr,
összefércel egy útmenti fával -
széle és hossza szinte végtelen.
Évgyűrűkre, sejtekre bontva
bevárja azt a magasztos órát,
amikor a merev, mértani háttér
rikoltó-vörös pipacsmezővé válik -
olyankor felkúszik a lenyug...
Keszthelyi György: Átgyalogolnak a népek
Átgyalogolnak a népek
két megváltás között
az életvonalon.
Tolakodnak és nyavalyognak,
mint hascsikaráskor
a puffadt belek. Tuszkolják, lökik őket,
csapkodnak, forgolódnak
az épület előtt.
Munkához fognak a gyepmesterek,
becserkészik a
veszetteket. L...
Keszthelyi György: Ezért lehetsz te folyton itt
Csak a test böjtöl,
mégis a lélek éhes,
láva fortyog a vérerekben.
Harmincnyolc fokos szomjúsággal
keresem azt a kegyetlen tünetet.
Utaztunk egyszer. Lélegeztünk.
Nem kérdezősködöm. Talán az Úr velünk.
(egyetlen szonettben faggatóztam),
a szavak me...
Keszthelyi György: Búcsújárás
Mindig egy síkon, két felfogásban
szabadkoznak az összefüggések
jóllehet a leroskadt szemhéjjak alatt
mellőzötten rémlik a harmadik képlet.
Hézagos, de felszentelt változatban
járulok eléd, precíz szerkezet,
lekörmölöm ezt a jelentést is,
szülőfalvakat ...
Keszthelyi György: Apám és anyám
Apám mellkasán két néma kráter
pihent, két halálmély gödör
az emlékezetes srapnel-időkből.
Írhatnék róla egy regényt, amelyben
időnként vijjogó vércse
alumínium hátán ül
és bárányfelhők között
bújócskázik a fekete angyalokkal.
Apám, anyám bomlásnak ind...
Keszthelyi György: Óévi madár
Mégis csak óévi madár maradok,
régi karórám a régi asztalon,
lent ásnak, odafent kék vásznat szőnek,
hány név- és hangsor, ezen kívül
hány külső munkatárs.
Csodára várunk.
Bizony.
Épüljön még több híd és lépcsőház,
elhúz a varjú a tetők felett.
Látját...
Keszthelyi György: Templomtakarítás
Biztosan tudod, mit keresek
a zárt kapu mögött, a templomhajóban,
mi maradt meg a márványtáblából,
miért néznek utánam a szentek.
Esküszöm, hogy a plüsspárnákra
különös gonddal vigyázni fogok.
Vedd le, ember, a fülbevalódat,
hozz tiszta vizet. Hiába dad...
Keszthelyi György: A sokadik napon
amikor minden idő
lassú galoppra vált majd
kitágul széttör tégla-
falakat sorompót
áthömpölyög rozsdás
gátakon haltetemeken
azon a részvétlen
lélekcsonkító
tüzeket szító napon
amikor a főinkvizítor
intésére fellobban
a máglya és csuklyás
szentek kú...
Keszthelyi György: Ahol a holló
Ahol a holló, ott a pince.
Két méterrel fölötted állok
földhöz ragadtan.
Ide kötődtem, mint a háziállatok,
mint a lánc. A fájdalom bilincse
mint széthulló jéghegy
végigcsörög a fák között.
Az, aki fekete ruhába öltözött
igényeit is a szemétbe dobta.
B...