2021-04-11
Keszthelyi György 10
Keszthelyi György: Szimfónia
Annyi a kérdés ahány az élet
Annyi az igény ahány a méret
Annyiszor költő ahányszor késett
Annyiszor márvány ahányszor vésett
Annyiszor halott ahányszor várja
Annyi virágot etet a tálba'
Annyiszor nyugat ahányszor kelet
Annyiszor gyilkol ahányszor szere...
Keszthelyi György: Hódolat
Keszthelyi György alkotásai a Lenolaj.hu oldalán
Keszthelyi György alkotásai a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap oldalán
Keszthelyi György költő, író, grafikus, festőművész
“Kolozsváron jöttem a világra 1955. augusztus 20-án, másodmagammal. Első...
Keszthelyi György: Napló
Kegyetlenül hallgat a város
épülő fele, állítólag
tavasz lesz, talán nyár, mire
teljesen megköt a vakolat
és olyan otthonosan
tespednek el benne a téglák,
hogy még földrengés esetére sem
szilárdítanánk meg egy-két feleséggel
a vézna falakat.
Nem illik...
Keszthelyi György: Változatlanul
Üget az ördög, a szentek úgyszintén,
égő pusztákon vízhólyagos talpak,
motyogva vegetál a város főterén
pár sovány mártír. A földhözragadtak.
Eső megy, hó jön, szeretet, indulat,
minden megszokott, más és más hőfokon,
fent és alant ez a rengeteg adat
gy...
Keszthelyi György: Az új év második napján ez jár a fejemben
Istenfélő
A Wiki Szótár szerint az istenfélő jámbor, az isten parancsainak engedelmeskedő - ember – teszem én hozzá.
Erősen taszít és riaszt ez a szó, ez a definíció, mert ebben az értelmezésben, de semmilyen másban sem vagyok istenfélő. Már csak azért sem...
Keszthelyi György: Változatlanul
Üget az ördög, a szentek úgyszintén,
égő pusztákon vízhólyagos talpak,
motyogva vegetál a város főterén
pár sovány mártír. A földhözragadtak.
Eső megy, hó jön, szeretet, indulat,
minden megszokott, más és más hőfokon,
fent és alant ez a rengeteg adat
gy...
Keszthelyi György: Pattog a fa
Pattog a fa, mert dolgozik
északon, délen,
fagyban, kemencében,
pattog a fa, mert kitart.
Kattog a metronóm, addig
amíg a tempó,
a ritmus nem lazul,
dallamot, teret feszít.
Ahol a fa, a metronóm
dolgozik, kattog,
ott lángra lobban és
kottát olvas az...
Keszthelyi György: Utószó
Belefáradtam a megtestesülésbe,
fabulába és történelembe,
távolról üdvözlöm a profi hírverőket.
Ami megszakítja álmaim műszakát,
az csak a színek, a szavak martaléka.
Keress egy más formát. Így szól az ítélet,
amit most látsz, egyre elvontabb lesz,
pers...
Keszthelyi György: Tenyereden a tenger
Tenyereden a tenger,
ráncaid áramlatok,
a mellékutcák mind féltestvérek.
A roncsolt és csonkolt kerítés,
érzéki bálterem tépett bejárata,
mutatós hercegkisasszonyok
kezében tarka legyezők.
Napnyugta után a város kertmozi,
kosztümös szerelmek, tragédiák...
Keszthely György: Társtalanság
A példátlan egyedüllét,
saját szelektív főfogásod
jéggé fagyasztja, tartósítja
a napsugár kései álarcát.
Desszertként mit, minek?
A porcelántányér szilánkjai
úgy, darabokban biztonsági széfek.
Álarc a fény, a tél sistereg
Mindenszentekkor, mintha
a ri...