– De nagyapa, miért mondolat az e-mail címed? Annak nincs is értelme. – A Felhévíz városrészben vagyunk, a Vidra utca mellett, a nagyapa nevet és elmeséli, hogy ez egy Kazinczy által kreált szó, ami nem honosodott meg, aztán tovább beszél Kazinczy nyelvújítói mozgalmáról sok mindent, a gyerek most tanulhat erről, mert közbekérdez, hogy ezt miért nem találta meg a Wikin, még a Google se mutatta.
– Mindent én sem tudhatok, csak egy öreg villamosmérnök vagyok – feleli.
Utánuk nézek, elmenőben éppen arról beszél, még hallom, hogy a fagylaltot hideg nyalatnak nevezték, a gyerek nevet, most bemennek a cukrászdába, és ott biztos elmondja, hogy a tojást meg tikmonynak hívták valamikor.
Jó annak, akinek jó fej a nagyapja, és tájékozott, még ha talán nem is jungi mélységű a tudása. A képen Jungot láthatjuk, mivel az idős urat, a nagyapát nem fényképezhettem le, pedig ha láttátok volna, hogy átlényegült az arca, mikor mesélt.
***
Maróti Ildikó Esztergomban született, rajztanár, előtte nevelőintézetben dolgozott. Foglalkozott ruhatervezéssel is, a pedagógusi pályára tavaly tavasszal tért vissza. Írásairól így vélekedik:„Tulajdonképpen csak megosztom a világban látott-tapasztalt dolgokat, ebben rejlik némi nevelői szándék.
Alapélményem, hogy a világ nagyon gazdag, és a hozzá fűződő gondolatok, érzések artikulációja során sokat tanulhatunk magunkról. Ezeket a finoman hangolt érzéseket mindenkinek meg kellene tanulni megfogalmazni, ez segít hozzá tudatosodásunkhoz. Számomra az irodalom a legfontosabb érzékenyítő erő, a leglényegesebb. Olyan szellemi termék, ami erőt ad a mindennapok tompító hatásának elviselésére. Ezért sokat olvasok, és rengeteg filmet nézünk barátaimmal. Voltaképpen az lenne az ideális, ha mindenkinek lenne saját naplója.”
Legfrissebb hozzászólások