Két éve még megtehettük, most nem csoportosulunk sehol, rendőrautók suhannak el a játszótér mellett, lassítanak, pedig messziről látszik, nem játszik ott most senki se.
A Föld gyermekei, ahogyan Einstein fogalmazott, mi emberek rengetegen vagyunk, de azt kevesen tudják, hogy minden egyes élő emberre egymillió hangya jut, ők annyival többen vannak, az összes állatfajt alapul véve is a hangyák élnek a legtöbben a Földön. Ezek a kis államalapító hártyásszárnyúak szívósan dolgoznak.
Nem lazíthattak Húsvétkor sem, tavaszt sem ünnepeltek, náluk a munka az első, nem ismerik Horatiust, aki a Tavaszi gondoltatokban azt tanácsolja:
„Fonj most zöld koszorút, ahogy illik, fürtjeidre, mirtuszt, vagy a tavasz valami új virágját!…..
A kis idő, amit élsz, szárnyát szegi nagy reményeidnek, jön már az éj,
a mesebeli árnyak börtöne vár.”
Vajon hogy van ez, hangya képében is újjá lehet születni, akik hisznek a lélekvándorlásban, a hinduk vajon hogy gondolják el ezt? Biztosan.
A Föld legnépesebb közösségének egy napra szívesen lennék tagja. Hangyaperspektívából figyelni a dolgokat, megérezni, hogy eső lesz, gyorsabban rakni a termeszvár falát, jobban sietni. A teremtő is így láthat le ránk, nézi, amint éppen lelassulunk, a földkéreg is megnyugszik, ahogy mi elcsöndesedtünk, az eget sem szántja annyi repülőgép, a levegő tisztul, mi behúzódtunk termeszvárak helyett otthonainkba és várunk. Így láthat minket most a Fennebbvaló és figyel, ha fontosak vagyunk neki.
Fölülről, mint egy drónfelvételen.
***
Maróti Ildikó Esztergomban született, rajztanár, előtte nevelőintézetben dolgozott. Foglalkozott ruhatervezéssel is, a pedagógusi pályára tavaly tavasszal tért vissza. Írásairól így vélekedik:„Tulajdonképpen csak megosztom a világban látott-tapasztalt dolgokat, ebben rejlik némi nevelői szándék.
Alapélményem, hogy a világ nagyon gazdag, és a hozzá fűződő gondolatok, érzések artikulációja során sokat tanulhatunk magunkról. Ezeket a finoman hangolt érzéseket mindenkinek meg kellene tanulni megfogalmazni, ez segít hozzá tudatosodásunkhoz. Számomra az irodalom a legfontosabb érzékenyítő erő, a leglényegesebb. Olyan szellemi termék, ami erőt ad a mindennapok tompító hatásának elviselésére. Ezért sokat olvasok, és rengeteg filmet nézünk barátaimmal. Voltaképpen az lenne az ideális, ha mindenkinek lenne saját naplója.”
Legfrissebb hozzászólások