Vannak emberek, akik – kezdeném a mondandómat, de lehanyatlik a tollam. Mindjárt mentséget, magyarázatot keresek annak, akiről-amiről írni szeretnék. Hogy abszurd világban az a normális, aki úgy gondolkozik, ahogy lehet. Abszurdisztánban normális az abszurd. Mégis, úgy nézem innen, az országhatár széléről, mint aki abszurdot olvas. Nem normális, aki ilyet ír. És azon gondolkozom, miért is van bennünk ez az elferdült gondolkozás. Mármint, hogy abszurdnak látom, ami természetes abban az országban.
Gergely Tamás írói világáról beszélek.
Vadmalac-félperceseit olvasva egyre jobban értem, mit mondanak. Én is abszurdizálódom? Humor ez, de nem a normális fajtából. Nem is akasztófa. De Hofi sem. Olyan Tamásos. Vannak ráhajazó ismerőseim, például Székely Szabó Zoltán humora – de mégis teljesen más. Viszont értem kettejük egymás iránti rokonszenvét. Ebből fakadhat.
Ha benne vagy a sűrűjében, nehezebb látni, mert tele a szemed. El kell menni messzebbre, hogy ráláss arra, miből jöttél. Miből vagy. Mintha azt, ami piszkált, amíg benne voltál, akkor foghatod fel igazán, amikor kijössz belőle. Megértheted, hogy miért nem értheted. Minimum ezért van szükség a szabadságra. Hogy ne üljenek rá a füledre, meg a szemedre. (Kívül már a kutya se törődik veled, szabadon pusztulhatsz bele a honvágyba, amit Abszurdisztán után érzel.)
Nemrég hallottam azt a kifejezést: elemelés. Nem a lopás irodalmi változata értelmében, hanem amikor a témát az őt megszülő térből-időből elemeli, kiemeli, megmutatja, foglalkozik vele az alkotó. Az értelmező, a vizsgálgató, az olvasó. A gondolkozó.
Ezt a furcsa költői elemelést érzem Gergely Tamás Vadmalac félperceseiben is. Mint a legszigorúbb, filozófiai kánon illetékeseinek beszélgetésébe belekottyintó, az adott témát egy emberibb szférába átemelő attitűd, hogy ezzel a kifejezéssel éljek. Mert ez esetben tényleg erről van szó. Egy magatartásforma, hozzáállás-projekt, túlélési tervezet, más látószög. Olyan fénytörés, amiben az emberi csillan meg, Abszurdisztán abszurdizálódott egyedei között. És ehhez a fókuszáláshoz csak kívülről, alulról, felülről, oldalról lehet jogot szerezni.
Sokat gondolkozom az elvándorlás problémáján, a maradás nyomorán, a menekülés stratégiáján, a hűség Kőműves Kelemen szindrómáján, honnan hogyan fest, változik-e a lényeg. Az ember. Mi a fontos. Hogy lehet elviselni, el kell e viselni, el lehet e ítélni, meg kell e ítélni mindent.
Gergely Tamás Vadmalac családja egyszerre lázad, elszenved, átél, átgondol, átröhög, átsír és felülemelkedik a életen. Ez a helyzet. Ítéljétek meg – mondja.
***
Megjelent a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap oldalán
Gergely Tamás erdélyi magyar író, újságíró, szerkesztő 1952. augusztus 19-én született Brassóban. Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar–francia szakos tanári diplomát (1975). Mint egyetemi hallgató részt vett a Stúdió 51 színi mozgalmában; tanári pályára lépve, előbb Tamásváralján, majd Halmiban tanított, 1979-től az Ifjúmunkás művelődési rovatának és irodalmi mellékletének szerkesztője volt.
1987-ben elhagyta Romániát és Svédországban telepedett le. A Ceaușescu-diktatúra bukása után felvette a kapcsolatot szülőföldjével, újra bekapcsolódott az erdélyi irodalmi és művészeti életbe. Újra publikál romániai magyar nyelvű lapokban (Brassói Lapok, Látó, Szabadság, Romániai Magyar Szó stb.). A stockholmi Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesület (EMKES) munkáját is figyelemmel kíséri, ezen egyesület elsősorban az erdélyi és az Erdélyből elszármazott képzőművészek kiállításait támogatja. Részt vállalt az Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesület Stockholm című kötetet megírásában Tar Károllyal (Lund), s Takács Gáborral (Kolozsvár), s a másik Takács Gáborral (Szentendre).
Gergely Tamás első írása az Utunkban jelent meg (1978), itt s a Korunk, Igaz Szó, Ifjúmunkás hasábjain szerepelt, közben az Igazság és Szatmári Hírlap azóta megszűnt ifjúsági oldalain (Fellegvár, Jelen) közölt. Mívesen szerkesztett és logikailag megfejthető groteszk novelláiban a beat-nemzedék elidegenedettségét és csalódottságát fejezi ki, ötletessége mögött mély emberséggel s a dolgok művészi érzékelésével.
Gergely Tamás a Lenolaj.hu oldalán megjelent összes alkotása
Gergely Tamás Vadmalac félpercesei a Lenolaj.hu oldalán
Gergely Tamás írásai a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap oldalán
Gergely Tamás: Vadmalac és a kitartott magas Cé (félpercesek), 2015, Üveghegy Kiadó
***
Nászta Katalin színművész, költő, író – Kolozsváron született 1950-ben.
Marosvásárhelyen végezte a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolát. Sepsiszentgyörgyön játszott 1989-ig, amikor áttelepültek családjával Zalaegerszegre. Itt két évig a Hevesi Sándor Színház művésznője volt, majd szabadúszó lett. Később felhagyott eredeti foglalkozásával. Két fia van, férjével már nyugdíjasként Lakhegyen élnek.
Az írás gyermekkorától kíséri, első versei közlését a Korunk szerkesztőjének, Kántor Lajosnak köszönheti. Színészekkel készített interjúkötete kiadás előtt áll.
Két könyve jelent meg, a Vajúdás, 2015-ben az Omniscriptum kiadónál, és a Te tudsz engem, Uram az Underground kiadónál. A MEK-en idén 2017-ben jelent meg a Cseke Gábor szerkesztette Ének az élőknek című legújabb verseskötete.
Állandó szerzője a káfé-főnix, Lenolaj, Litera-Túra, Hetedhéthatár, A Hetedik internetes irodalmi portáloknak. A közelmúltban az Art’húr GONDOLA rovatszerkesztője feladatát is ellátja.
Műveiben a világ, az ember, az élet, a teremtés értelme foglalkoztatja.
Nászta Katalin alkotásai a Lenolaj.hu oldalán
Nászta Katalin alkotásai a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap oldalán
Legfrissebb hozzászólások