Vadmalac időnként közölte a komájával, mik történnek a világban. Mondhatni, tölcsérrel töltötte a fejébe a – főként – panaszt, ami a világ minden részéről érkezett.
”De miért érdekelne ez engem?” – vetette ellen, ám Vadmalac megmagyarázta.
”Miért, semmit sem érzel, amikor azt hallod, hogy lebombáztak egy lakodalmas menetet?”
De, komája érzett.
”Amikor női katonákat lőnek le, fegyver a kezükben?”
Akkor is.
”Amikor bajban voltál, mert a bükkiek elvették a házad, vártad a segítséget Tölgyesből, igaz?”
Vadmalac komája megsemmisülten állt. Némán állt, szájpadlása kiszáradt. Ereje elhagyta, izma meglágyult.
”Leülhetek?” – kérdezte.
***
Gergely Tamás Vadmalac félpercesei a Lenolaj.hu oldalán
Gergely Tamás a Lenolaj.hu oldalán megjelent összes alkotása
Gergely Tamás írásai a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap oldalán
Legfrissebb hozzászólások