Kaufmannt hallgatták, Vadmalac meg Malacka, Puccini-dalokat énekelt. Időrendi sorrendben aznap az egész életmű ment.
Kaufmann mintha arra született volna, hogy Puccinit énekeljen, ez volt a közös megállapításuk. Malacka Pavarottit is emlegetett, viszonyította.
Pavarotti…? Vadmalacnak nem esett ínyére a viszonyítás, az, hogy be kellene állítani a sorba; tette fel a kérdést magának: ”Minek?”
”Az én örömöm egyéni, ha az egyiket hallgatom vagy a másikat” – gondolta.
”A fájdalmam is.”
Mert valahogy Kaufmannt hallgatva elszomorodott. Nem ismerte az okát, sőt, mintha szomorúsága egyenesen ellentmondott volna az általános kicsengésnek. ”Győztem, győztem!” – énekelte Kaufmann, valahogy mégis, érthetetlen módon.
***
Gergely Tamás Vadmalac félpercesei a Lenolaj.hu oldalán
Gergely Tamás a Lenolaj.hu oldalán megjelent összes alkotása
Gergely Tamás írásai a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap oldalán
Legfrissebb hozzászólások