Mórotz Krisztina: Öreg gyerek

Yvette észrevette, hogy a lábfején egyre több a szeplő. Az sem maradt titok, hogy elhízott. Láttam piros bikiniben, megijedt, mert a háj a hasára ment, de fiam, a strandon senki nem nézi a másikat. Fogyókúrázott, kinyúlt a bőre, Petrit olvasott, a mellei laffogtak, mint a lélekharang: bimm-bamm.
Egy nap kitalálta, ha fiatal nem, hát költő lesz és jégszékére festette a haját, amitől még több ránca mutatkozott. Hosszú lábáról mesélt, amin futottak az erek. Meg a hapsikról, akik mind megvoltak neki, és elégedetten nyalta a száját, amikor kiderült, hogy őt sokan használták. Utálta, hogy nagymama.
Néztem Yvette-t ezt a piros melltartós öreglányt.
Soha nem tudott tördelni. (Bassza „rosseb”!)
Néztem, néztem, nem bírtam nem nézni, mi a fene a titka, amiért irigylik?
Egy nyári napon jöttem rá: örök gyerek maradt.