Amikor a kanapén ülve azon gondolkodsz, hogy kimenj-e a konyhába kajálni, az nem éhség.
Amikor keresztülbiciklizek a városon meló után, hazaérve letusolok, troubleshootolom a klímát, majd a fiam tabletjét, aztán lefürdetem a lányomat, megmosom a fogát, talál egy cukorkát, megeszi, megint megmosom a fogát, felöltöztetem, mesét mondok neki, majd odakuporodok az ágya mellé, amíg elalszik, és közben annyira éhes vagyok, hogy fáj, és amikor kimegyek végre a konyhába, és leülök a tányér hideg tejbegríz elé, és azt érzem, sőt tudom, hogy ha megenném mellé az asztalt és a székeket is, akkor sem laknék jól, na az éhség.
*
Műszerész
(Szerzőnk nem szeretné felfedni kilétét, amit a Lenolaj.hu szerkesztősége tiszteletben tart.)
Legfrissebb hozzászólások