2026-01-11
Vers (10 talált bejegyzések)
Csák Gyöngyi: CIKLUS SZERINT
Csak úgy jön,
ciklus szerint beesik,
szédül a vérszegény szobától,
nem győzi telegyömöszölni fénnyel.
Csak úgy jön,
színezni a hamuszín napokat,
csontokba lopni meleget,
verscsatornában elvezetni
a szívről olvadó jeget…
Ha végleg kilép innen,
vállára bizalmasa...
Albert Zsolt: RÓZSAABLAK NAIVITÁS
Éhes a hold mit sem sejtő kapuk alatt,
csak néhány kóbor eb árnyéka lepi meg.
A tejút karjain szakadt muskátlis kosarak,
udvarán asztalokhoz támasztott székek,
elborult poharakból zavaros folyó.
Ha rozsdás csónakon visz felé a szél,
langyos nádas sűrűjében ker...
Kolumbán Jenő: Úgy, mint a fák
Megtorpan a lábam,
megállok az őszben.
Szomorú elmúlás,
veled kergetőztem.
Szürke felhőt nézek,
sárga levél pereg.
Magasba felmászó,
majd leeső gyerek.
A fák egykedvűen,
félálomban állnak,
halott leveleik
után csak bámulnak.
És nem emlékeznek,
és nem is gyászo...
Kapui Ágota: Arad
Golyó süvít a megkötözött létben,
fehér ingeden vöröslő virág,
és torkodon felhorzsolt feketében
még ott nyüszít a lenyelt némaság.
Délceg bitók árnyéka ott feszül,
hol ablakod csak kéttenyérnyi ég,
és szűk huzat surran a résen át,
és vacsorád morzsáit söpri m...
Csák Gyöngyi: Felszállnak a madarak
Felszállnak a madarak.
Viszik a rövidülő nyarak
szerelemosztogató kegyességét.
Megértem a sűrű erdők
páradús aljnövényzetének,
és minden haszontalan gyomnak
honfoglaló terjeszkedését.
Szemedet figyelem.
Vagyok benne az utolsó
meggyújtott gyertya lángja.
Eltaka...
Szekeres Nóra: ELÉRHETETLEN
Lám, ha a tó vize zavaros,
elvész benne az éles napsugár,
s a csillagok sem égi fényükkel
feszülnek sötétlő színén.
Lám, ha az ember lelke zavaros,
elvész benne a gömbölyű kacagás,
s az éji lámpások sem érnek
lobogó fényükkel háborgó mélyére.
***
Szekeres Nóra...
Arany-Tóth Katalin: OKTÓBER
Szívemben a legszomorúbb hónap.
Szürke csönd. Elmúlás. Halál.
A lélek harmincegy napos böjtje.
Vacogó ridegség színes
levélfüggönyök ráncai mögött.
Séta a lombok és avarágyak
rejtegető közönyében.
Felkészülés a legfájdalmasabb
búcsúk könnyes idejére.
Beletörőd...
Kapui Ágota: Agapé
vedd ezt a sorsot legyen a tiéd
tenyeremből e morzsányi világot
a tányér szélére tolt gondokat
a bőtermő remények szigorú torán
a megcsalatott vágyak szüretén
vedd és szegd meg bátran
fájdalmaink
emészthetetlen kenyerét
az egy és oszthatatlan életet
a vágyak o...
Jóna Dávid: Az óvoda udvaron az ősz
mint girhes kutya, olyan a pad,
a levél-cafat a torkán akad,
feslett festék-bundája közt a csavar,
kiszáradt érzékek vándorkiállítása az avar.
hamarosan migrén-mosoly lesi
az óvatlan pillanatokat,
s annak következményeit méri,
ide szokott ülni mindkét óvó néni...
Keszthelyi György: Arculatok háza
Hat óra tíz perc – a lelki szegények
bennem szunnyadnak keresztbe-kasul,
ám boldog egy se lészen,
mert az én országom nem a mennyeké.
Áttekinthetetlen, jutányos tél vagyok,
sehovatartozó gardrób, vasajtók
mögé zárt, oldatlan arculatok háza.
*
Merre csavarogsz,...