2023-11-20
Vers (10 talált bejegyzések)
Somlyó Zoltán: KÉT SZEM…
Voltam gyerek, homokba játszó,
csodálkozó és önfeledt.
Bámulva néztem, hogy kígyózik
a füst a háztetők felett.
Voltam diák, ki padsorok közt
sóváron csengetésre vár...
Kamasz, vígkedvű, pelyhesállú,
hős, szoknyakergető, szamár...
...
Istenes Tibor: Eső
Csepp...
Betűk hullanak az égből.
Csepp...
Tócsákban képeid régről.
Csepp...
Múltadat látod a szélben.
Csepp...
Forró nyarak a télben.
Csepp...
Taktust pottyant a felhő.
Csepp...
Utat formál az ernyő.
Egyre jobban csepeg,
Már esik.
Kirakatba prés...
Kapui Ágota: Nyári éjszaka
Suhan az árnyék, kuporog--
lámpást gyújt rá a gazda-hold,
- Megvagy!- vakkant rá vén kutyánk,
feszül a szíj, és ránt a drót.
Ugrik az árnyék, menekül,
utána kapnak ágkezek,
kötélen száradó ruhák
ujjuk lógatva lengenek.
Tűnik az árnyék, elszelel,
riadv...
Szekeres Nóra: JÚNIUS
Fülledt, nyomott most a táj,
derült, száraz égre vár;
valami tart, megfeszít,
szélbe szór sok méla kínt.
Fojt a hiány – rekkenő;
fogy, szökik a levegő:
bujkál sápadt homlokon,
ájult testű bokrokon.
Rám telepszik most a táj;
valami kiold, kitár:
földr...
Jóna Dávid: Újhold
A férfi megérkezik.
A nő széken ül, ölében gyűrődő ruhájának redőit simogatja.
A kupolateremben erősödik a dobogás. Félhomály van.
Megdermed a cukorszirup. Mi lesz most?
Az ezerszer elképzelthez képest minden más.
Mindig így van.
A vaskapu nehéz ajtószár...
Nászta Katalin: Madárvers
vasárnaponta kiülnek
a verebek a drótszálakra
és ficsegnek és fecsegnek
mint akiknek nincsen más dolga
mit tudjátok mit mondanak
a madár is viszi a hírt
ha úgy adódik meg is hozza
csőrére hull valahol kint
az ég alatt felhők öléből
kiszotyogó aznapi m...
Paulovics Tamás: Ébreszteni a madarakat
Riadok, ébredek, indulok.
Közel már, de még nincs
itt a pirkadat.
Várnak a platánok, a hársak,
a fenyők, a tölgyek és a
mocsári ciprusok.
Vár a kicsi folyó a híddal,
a Liget, a ligetben
a kerti padok.
Vár az uszoda a vigasztaló
hűs vizével....
Ezen ...
Kapui Ágota: A végén
Ha megkérdeznéd, eltűnt éveimből
a hűlt jelen fegyelme mit hiányol,
a hiányérzet kínzó szomjúsága
mit hozna vissza még az ifjúságból:
Az érintések múló éjszakái
s a kétségek közt sívó nappalok,
a várakozás hosszú délutánja,
s a szerelemre nyitott ablako...
B. Tomos Hajnal: Vándormadarak
Pedig tavasz lenne,
naptár szerint fűébredés,
mégis napok óta vonulnak,
dél felé, teljes páncélzatban
a vándormadarak,
valami beltengeri félszigetre –
napok óta csak csőrök csattogása
a levegőben,
nemzetközi hullámhosszak
szórják vörös honfoglalásukat...
Somorčík Szombath Rozália: Madarak hajnalban
A nyitott ablakon át fürdőszobámba,
hol felkészítem testem a napra,
berepülnek a madarak.
Cikáznak a plafon alatt,
szárnyaikról szórják az épp virágzó
bükkfák sárga porát.
Ahogy arcom mosom,
egy madárka a vállamra ül. Vizet akar.
Egy cseppel kínálom uj...