2023-04-01
Vers (10 talált bejegyzések)
Oláh Tamás: Rengés
Rengés
Te vagy az Idegen,
aki váratlanul megjelensz.
Te vagy a halál ősanyja,
az álmatlan Magma.
Messziről is érezzük talpunk alatt,
mikor morogva egyik oldaladról,
a másikra fordulsz.
Sohase nyugszol meg,
örökké félelemben tartasz minket.
Perverz ...
Szuhay-Havas Marianna: Reménykeltős
Sötét erők, égő erdők, kis hitek,
könnybe rántják búzavirág szemetek,
bársonyhangon éjjel-nappal hadurak
hazudják, hogy nem lesznek már madarak.
Hazudják, hogy tönkrement már az egész,
félvilági szomorúság heverész.
Gyöngyhajakba hiába a koszorú,
úgyis ...
Szabó Lajos: sebesség-idő-út
sebesség
egységnyi idő alatt megtett út
ahogy törmelék
lebeg a víz felett
hajnal
és örvénylik a patak
magával rántja
a kiomló szerveket
az áldott belsőségeket
májból a mérget
epét
szerelmet szívtelent
vesét
penge éles köveket
kígyózó beleket
egy...
Sapa Brown: Úgy
(Kedvesemnek)
Ahogy a fűzfa lombja a vízre hajol,
ahogy a víz tükre zsenge széllel dacol,
ahogy a sok hullám a szelíd parthoz ér,
úgy szeretlek, úgy várlak én.
Ahogy a madarak fel az égbe szállnak,
ahogy a levegő a szárnyuk alá kap,
ahogy vitorláznak és...
Szekeres Nóra: SZOMJÚSÁG
Gyönge gallyak
téli, hideg fényűzése ez:
törékeny gyöngysorban
remegő, tiszta esőcseppcsodák.
Szabályos ívük
szabálytalan ágak érdes pontjain köt,
testük puha görbéjéért
fehér napsugarak versengenek:
fényüket megtörve-megsokszorozva
csak ők hozhatnak ...
Keszthelyi György: Visszafordult gondolat
Vissza tudod-e csalni a buja parkot,
a filagóriát, a fúvószenekart,
az elektronikus túltengéstől mentes
szigetet – amely még gyógyítható volt?
Megemészthető, szabályos városszelet.
Összeragasztott, szürke játékkockák
ropogós magvában, ha csak mint emb...
B. Tomos Hajnal: A kasza
Ott csüng a kasza
a csűr kapuján,
mint régen,
hogy kéznél legyen,
ha napkeltekor
indulni kellett -
mikor még dér pillogott,
gyöngyözte útját a tisztáson
s szemében izzottak a csillagok.
Ó hány nyersen hersenő rend
fekszik már mögötte,
hány nyár tűnt...
Jóna Dávid: matt
ötlépés
ennyi van hátra
talán mondanom kellene
hogy a játszma már lényegében
itt véget ért
az idő rólunk leválik
mint kamasz fiúról az apja hite
talán még nem látja
a következmények világa ilyen
feketén-fehéren
matt*
- a király halott
***
* A matt...
B. Tomos Hajnal: HOGY LEGYEN MIT SZERESSEK
Hat-hétéves koromban,
mikor már tudtam burjánt szedni,
vizet hozni a pléhkannában,
nagyanyám vitt ki mindig a temetőbe,
ahol két kisded gyermeke pihent
a futórózsák alatt.
Aztán, mikor teste melléjük került,
egyedül már nem mentem ki
a fehér márvánnyal...
Cseke Gábor: Vasreszelék
eveztem egyszer ár ellenében
szívem majd kiszakadt
próbáltam magam alá gyűrni
a szembe rohanó habokat
evezőm karom csápolt csattogott
már-már az égbe vitt
ijedten láttam hogy a vízsodor
meghátrálásra kényszerít
még reménykedtem talán csodában
majd min...