Volt egy macskám, fekete folt,
kedvelt a kanapén lenni,
nem nyávogott, csak néha dorombolt,
ha akart valamit enni.
Olykor mozdulatlan bámult, jaj, hogy szerettem én,
mikor farkasszemet nézett velem az asztal közepén,
innen átugrott a székre, majd futott tovább
árnyékcsíkot húzva keresztül a szobán.
Kiment a konyhába, s a kaját úgy kérte,
hogy beledugta orrát az üres edénybe,
aztán jóllakott cicafejjel elindult felém,
hogy velem vegye biztosra gúnyos önérzetét.
Lábamhoz dörgölőzött, s körbe – körbe járt,
karcsú testével kérlelgette magát.
Majd pillanatok alatt a lábamra mászott,
onnan hódítva meg a maradék világot.
***
Ózdi Annamária vagyok, 1987. május 9-én láttam meg a napvilágot Baranya megye legszebb városában, Pécsett. Az irodalom és a művészetek szerelmeseként már gyermekkorom óta hódolok a rímsoroknak. Egykoron versmondóként szerettem meg az alkotás művészetét. Szeretném olvasóimnak bemutatni azt az érzést, mely nekem mindig az elcsendesülést jelentette a felgyorsult világ forgatagában.
Legfrissebb hozzászólások