2021-03-08
Vers (10 talált bejegyzések)
Sógor Zsuzsanna: Régen, este
Kislányként hazafelé sietve,
régen, este,
a holdfénybe bújó fák
árnyékába lépve,
kukoricalevelek kardja
karcolt rémítő hangokat fülembe.
Villogó szemű kutyák ugattak
nyitott kapukból acsarogva,
kertek bokrai közül
karjukat nyújtották utánam
ijesztő á...
Konyári Mónika – Jóna Dávid vers ping-pong
A vers ping-pong a névadó sporttól kapta az alaphelyzetet: egy versszak itt, majd egy versszak ott. Hogy tenyeres, csavar, vagy lecsapás, azt a versjátékos szabadon megválaszthatja, nyilvánvalóan úgy, hogy az ellenfelének mozgására, ütésére reagál. A vers ping...
Szente B. Levente: Kinőttek minket
Kinőttek minket a vágyaink.
Hosszúság, magasság, széllesség.
A számok ridegen felelnek.
Egyenesarányban, csak a lelki csönddel
nem egyeznek.
Fölöttünk szédítő a mélység.
Szemek gödrébe mar a tériszony.
Agyunkból kitörlődött a helyes út,
a térképhez vez...
Sapa Brown: HAZÁM
Én mindig csak tipródtam:
asztal alá, ha morzsa hullt,
szegénységem bitoroltan
ujjaimra finomult,
mint a gyurma: lágy anyag,
belőle téged kaptalak,
hazám, hazám Te szomorú,
földed babérkoszorú.
Én mindig úgy mozogtam,
ahogy az óra körb...
Keszthelyi György: Utószó
Belefáradtam a megtestesülésbe,
fabulába és történelembe,
távolról üdvözlöm a profi hírverőket.
Ami megszakítja álmaim műszakát,
az csak a színek, a szavak martaléka.
Keress egy más formát. Így szól az ítélet,
amit most látsz, egyre elvontabb lesz,
pers...
B. Tomos Hajnal: BETELT IDŐM
Az én időm
rozsdás bozót
egy patakparton,
elsiratott, nagy
pille-havak,
egy közeledés,
akárha barkás
ág érintése,
beérett szó,
örökös tétova idegen
küszöbök előtt -
betelt időm vagy te
és a közterek
sétáló tömege:
mind itt maradtok
verssé ölelke...
Szuhay-Havas Marianna: Mikulás napján
Csizmák alatt ropog a hó,
Mikulás készül nagy útra.
Csilingel is a rézszánkó,
kilenc jó rénszarvas húzza.
Ablakot ezüstöz jégvirág,
és vidáman hunyorog a Hold.
Estébe kacagó szép világ
az arcokra fényes mosolyt hord.
Kérdéseket rügyeznek a vágyak.
Mi ...
Hétvári Andrea: Kollázs
Kigyúl az ég, majd ismét elsötétül,
akár villogó téli ablakok,
amelyet felkapcsolt és ismét elhagyott
az értő mozdulat, de nem találja végül,
éppen úgy, ilyen határozottan
és mégis nagyon vakon és sután,
ahogy reggelre ismét délután
fodrozódik, az estéb...
Sárhelyi Erika: Egyszerű, téli dal
Nagy fagyokat ígérnek a vének,
hófelhőket, mik majd földig érnek.
Így hát a sok napot, hetet, évet
építsd meg hátamhoz kemencének.
Aztán ülj mellém, hisz megszoktalak,
mint vénülő fák az árnyékukat,
s én, hogy meg ne fázzak, takarónak
sejtenként a verse...
Szuhay-Havas Marianna: Csendesedő
Fodrozódó külön káosz,
Köt minket a közös pátosz,
Földi létünk elől futunk,
Égi jelre elhalkulunk.
Búcsúcsókban én-hintázva
Csendbe érünk félve-fázva,
Jó gyermekként kéz a kézben
Leszünk örök napsütésben.
***
Szuhay-Havas Marianna (Budapest, 1968. aug...