2024-12-21
Vers (10 talált bejegyzések)
Kapui Ágota: Türelem, türelem
Sorsodat hallgatom
tapintom eredet
vallomás lenne tán
vagy közös eredet
múltadba leszálló
ág-bogak vándora
fülednek nyenyere
hangomnak fuvola
tapintom létedet
érzékeny ujjakkal
kirakom nevedet
becéző szavakkal
betűit keverem
szótaggá formálom
-i képzős alakját...
Shogór Susana: Júliusi mese
Biztató hajnali harmat
simítja talpamat.
Napfény enyhet adón
szövi láthatatlan ruhámat.
Reggeli szél terít vállamra
selyemköpenyt.
Virágaim illatoznak
lelkem kertjében.
Olyan minden, mint egy
életbe kívánkozó mesében.
*
2016 július 25. hétfő
***
Sógor Z...
Somlyó Zoltán: KÉT SZEM…
Voltam gyerek, homokba játszó,
csodálkozó és önfeledt.
Bámulva néztem, hogy kígyózik
a füst a háztetők felett.
Voltam diák, ki padsorok közt
sóváron csengetésre vár...
Kamasz, vígkedvű, pelyhesállú,
hős, szoknyakergető, szamár...
...
Szuhay-Havas Marianna: Most
Meleg takarótested,benne a vágyunk fessed,még ha majd az időnek,a fák is mind kidőlnek.
Mert mit számít ha játszunk,mások szemében látszunk?Forgunk akkor is, ha nem,A borító egyetlen M.
Könnyű fátylat rá, felejtsd,ami számít el ne rejtsd.Habcsók felhők,...
Paulovics Tamás: RÉGI TANYÁK
Mártélyon, Mindszenten, Szegváron át,
Szegedtől Szentesig hosszú az út.
Lassan araszolgat a távolsági busz.
Nézed a piszkos-párás ablakon át
hát hol a régi szorgos tanyák.
Már csak az akácos maradt meg,
az összeroskadt kemencét rejti el,
hiába keresed n...
Szuhay-Havas Marianna: Sodródás
elhajló alak
sóhajtó terek
tárt karjaid közt
keresztülmegyek
a gyors tavaszon
a lassú őszön
hideg-melegen
már nem is győzöm
a lendület visz
fognak a szavak
lassan halkulok
ahogy tartalak
homály nő közénk
csipkéi falak
érzem szövetét
felejtésanya...
Keszthelyi György: Emlékkönyv
De jó lenne az örök, mi őrködik
és időtlenül átörökölhető.
Régi lejtőkön régi házak,
rácsok és kutyák, cigarettafüst,
mámoros napok vetetlen ágya
s az a rejtély, hogy itt vagy, de mégsem.
Riasztó csengőt hordtam magammal,
nyomunkban voltak a lesifotósok...
Cseke Gábor: Templom a dombon
épültem legmagasabb pontra
a falu fölötti dombra
hogy a tenger ima a tornyon át
megtalálja az Istent magát
kőből lettem hogy kitartsak
tövemben lengedező vadzab
szemérmes kökény s árvalányhaj
elárvulok minden halállal
úgy küldöm harangom szavát
a völg...
Nászta Katalin: Újra
elég egy ember
aki rád figyel
elég egy ember
aki meghallgat
elég egy ember
aki megszeret
elég egy ember
akit megszeretsz
és világod megterem
***
Megjelent: Nászta Katalin: Ének az élőknek című verseskötetében.
Nászta Katalin színművész, költő, író...
Kapui Ágota: Nyári éjszaka
Suhan az árnyék, kuporog--
lámpást gyújt rá a gazda-hold,
- Megvagy!- vakkant rá vén kutyánk,
feszül a szíj, és ránt a drót.
Ugrik az árnyék, menekül,
utána kapnak ágkezek,
kötélen száradó ruhák
ujjuk lógatva lengenek.
Tűnik az árnyék, elszelel,
riadv...