2024-03-25
Vers (10 talált bejegyzések)
Nyírfalvi Károly: Csend. Élet
Majd elkezdek csendben élni
alig írok, szinte nem is szólok
reggel a madárnak enni adok
halkan öltözöm a félhomályban
észrevétlen távozom
Kulcs csörren alig a zárban
már a kapun túl járok
alszik a ház akár egy tábor
magamban csevegek messze távol
terv...
B. Tomos Hajnal: VALAKI ÉNEKEL
Valaki énekel
a félig nyitott ablak mögött –
nem férfi sem nő,
csak hang,
egy elengedett óhaj –
csapong, mint fakó madár,
ha nyitva felejtik
a kalic ajtaját
s még nem érti
a távolság kényszerét.
Mintha titkolt inger,
elfojtott szomjúság visítana,
v...
Szuhay-Havas Marianna: Összeérős
Most szépen szól a míves tilinkó,
de a létezésben van kacskaringó,
buktató vagy egy sohanap búja,
mitől megnyílhat a könnyek útja.
Minden tettnek nőhet a súlya,
kitörhet két szív háborúja,
de szemtől szembe készakarva
ne legyünk soha szétszakadva,
jobb...
Ózdi Annamária: Macska
Volt egy macskám, fekete folt,
kedvelt a kanapén lenni,
nem nyávogott, csak néha dorombolt,
ha akart valamit enni.
Olykor mozdulatlan bámult, jaj, hogy szerettem én,
mikor farkasszemet nézett velem az asztal közepén,
innen átugrott a székre, majd futott ...
Kapui Ágota: Voltál
voltál ki voltál
nap fia lánya
ecet a lében
cukor a szájban
szesz a tudatban
asztalom sója
remete lelkem
titkos lakója
vittél a rosszba
mártottál bűnbe
eretnek sorsunk
vetett a tűzbe
ártani ártasz
temetni jöttél
múlt tömlöcéből
vérembe szöktél
...
Csák Gyöngyi: Augusztus
Működni kezd a szívcsakra
nehezen bár, de meggyőzi a törvényt
nagyot lendítve ezáltal
kényszerű visszavonások
és nagylelkű visszaadások
mókuskerekén, miközben
a fáradhatatlan gépezet
egyre olajozottabban forog;
végtelen lüktetésben bízván
koronázzák m...
B. Tomos Hajnal: Tisztázó
Kezdetben csak félve
egyet előre
s rögtön vissza
térdremegve,
valahol szólt a zene,
egyre hangosabban
diktálta lépésemet:
most balra,
kettőt hátra sebesebben,
lehajtott fejjel,
hattyúmódra,
a kezemet fogóhoz
simulva,
a derekamat markolóhoz
igazod...
Szekeres Nóra: SZILÁNK
Mennyi illúzió. Mennyi dráma.
E földi létnek mennyi kesze-kusza ága.
Mennyi szilánk, mennyi letört, csonka rész.
Mivé lett a nagy, kerek egész?
Hol van a hit, hogy benned ott van minden?
Darabokban bár – de hiány sehol sincsen.
Minden szilánkban ott az ö...
Keszthelyi György: Holt nyelvek estélye
(annak, aki ma is érti)
Volt egy olyan szintetizált napszak,
amikor az élet egy volt a halállal,
nem érdekelt a gyalogátkelőhely,
csak körvonalad ott, az utcasarkon.
Azt hittem akkor, a Nap az egek csúcsa,
köszöntöttelek, de azt is alig,
mint aki se...
Hétvári Andrea: A kert retorikája
Mert élne még tovább a régi kert,
ha osztaná kegyelmét nyári este,
ha fékezné erő a két ikert,
egymásba érne mindkettőjük teste,
de nedveit már kifacsarta hajnal,
a kapukat már kulcsra zárhatod,
ha gyökeréből táplál, nem marasztal,
és sejtheted csak, mi...