2024-12-21
Vers (10 talált bejegyzések)
Szekeres Nóra: JÚNIUS
Fülledt, nyomott most a táj,
derült, száraz égre vár;
valami tart, megfeszít,
szélbe szór sok méla kínt.
Fojt a hiány – rekkenő;
fogy, szökik a levegő:
bujkál sápadt homlokon,
ájult testű bokrokon.
Rám telepszik most a táj;
valami kiold, kitár:
földr...
Istenes Tibor: Eső
Csepp...
Betűk hullanak az égből.
Csepp...
Tócsákban képeid régről.
Csepp...
Múltadat látod a szélben.
Csepp...
Forró nyarak a télben.
Csepp...
Taktust pottyant a felhő.
Csepp...
Utat formál az ernyő.
Egyre jobban csepeg,
Már esik.
Kirakatba prés...
Sárhelyi Erika: Carpe diem
Mint vészjósló, szürkéskék madarak,
felhők köröznek a város felett,
szárnyaik közt vad vihart tartanak
s csőrükkel szaggatják fel az eget.
Esők jönnek, s a fák sziromkönnyét
buzgón nyeli az éhes kanális,
jobbról verőfény - amott éjsötét,
a tavasz voltak...
Kapui Ágota: Távlatok
Innen jól rálátni a csillagokra -
mind viaszfehérek,
tejút porán égi tyúk kapirgál,
tollán a hold,
csőrében űri féreg.
Az éjszakát most át- meg átszeli
a műholdaknak
zümmögő imája,
s a fémcsövekben alvadt sóhajok:
a földi létnek
szép agóniája.
 ...
Szuhay-Havas Marianna: Éjfél után
Alapfunkción mozdulat parázslik,
énjeink gondolatpróbára mentek,
értelemfalunk időhullámtól mállik,
reflexeink rajtunk átcsepegtek.
Szó és tett között feszülve
görcsbe rándul két kicsi én,
megőrölt vágyakon hevülve
gondcsomókat bontunk őszintén.
...
Cseke Gábor: Ikrek
kismama jön a sétányon
ikreket tolva
oly szelíden teszi
hisz ez a dolga
íriszén napfény játszik
ajka fölött pihék
aranyos fénybe vonva
tündöklik a vidék
ő meg se lát se hall az ikrek
álma mély mint a kút
surrogó kavics jelzi
merre kanyarg az út
ter...
Nászta Katalin: Madárvers
vasárnaponta kiülnek
a verebek a drótszálakra
és ficsegnek és fecsegnek
mint akiknek nincsen más dolga
mit tudjátok mit mondanak
a madár is viszi a hírt
ha úgy adódik meg is hozza
csőrére hull valahol kint
az ég alatt felhők öléből
kiszotyogó aznapi m...
Keszthelyi György: Téma a sötétben
Úgy látok, mint a vak ---
megérzem a guruló labda auráját.
Egyetlen érzékszervem sincs,
tájékozódásom a gránát-
repesz vagy a szélmalom receptje ---
magát az iránytűt
fel sem ismerem.
Kezét csókolom. Hol az illat?
Hol vannak a napnyugtáról szóló
bíbor...
Cseke Gábor: Tapló és kova
háborúk
taplója
szikkad a kályhán,
romlik az alvóban a vér
kipirulva lesiklom lécem puha fáján
karcsú nyomom a hóban – szakadó kötél
hevítő bunda
hűvös visszájára fordul,
szelíd éjjeli tűz
fogát növesztve ég
s mind, ami érthető, csöndes nyugalmat érl...
Paulovics Tamás: Ébreszteni a madarakat
Riadok, ébredek, indulok.
Közel már, de még nincs
itt a pirkadat.
Várnak a platánok, a hársak,
a fenyők, a tölgyek és a
mocsári ciprusok.
Vár a kicsi folyó a híddal,
a Liget, a ligetben
a kerti padok.
Vár az uszoda a vigasztaló
hűs vizével....
Ezen ...