Gergely Tamás: GAZ – Mälar-parti séták 6.

Egy fekete mopedra leszünk figyelmesek, motoretta, robogó, mi a neve magyarul? A Kerek-erdő szélén, az ösvény mellett. Nyilvánvaló, hogy valami bűncselekmény része az elhagyott jármű. Ellopták, s otthagyták? – nem tudjuk. Másnap azt vesszük észre, hogy kibelezték, vagyis valamit leszakítottak az elejéről, drót áll ki belőle. Harmadnap pöttöm terünkön posztol ugyanaz a gép, körülbelül másfél kilométer távolságra a Kerek-erdőtől, hogy került oda? Rákövetkező reggel, mert naponta kisétálunk, és ugyanazon az útvonalon – a yacht klub előtt áll, vagyis félúton a Kerek-erdő meg a strandi terecske között – kell legyen valami logika a helyváltoztatásokban, amit mi nem ismerünk.

Aztán egy háromkerekű bicikli tűnik fel a víz közelében, egészen pontosan ott, ahonnan a korábban említett napraforgó állt. Másnap is ott rostokol, ami számunkra azt jelenti, hogy nem keresték, nem jöttek vissza érte. Különös! Ha egy elvesztett kesztyű vár faágon vagy korláton gondatlan gazdájára, azt meg lehet érteni, de egy tricikli…

Még különösebb, hogy a tricikli kormányára egy üres nejlon-zacskó volt kötve. Nem összeillő dolgok. Akkor meg hogyan és miért került az oda?

Évával egyszerre ocsúdunk: hogy az jel lehet. A zacskó is, a tricikli is, a motor és annak elhelyezése: kábítószer van vagy nincs megvételre, ilyesmi. Mert újabban átitatja a társadalmat, a mienket vagyis a svédet ez a méreg. Jön, terjed a központból, a centrumból meg a bevándorló gettókból a bűnözéssel összekötött kábítószer-kultúra.

Másnap a sétány aljához közelítve két gépkocsit veszünk észre, a sétány mellé a fűre parkoltak, az egyik rendőrkocsi, a másik hátsó ajtaja kinyitva, s tüzetesebb szemlélődés után észreveszünk két ketrecet benne, az egyikben egy kutya. Az autóhoz közel három rendőr a fák között, valamit keresnek a fűben. A helyi lapból tudjuk meg pár napra rá, hogy lövöldözés történt azon a helyen, a rendőrök a töltények után kutattak.

Mi persze sétálunk tovább, mondtam: naponta kijárunk, annál is inkább, hogy szokatlanul enyhe az idő. Szeptember végén, október elején a 14-17 fok délben melegnek számít ezen a vidéken. Látjuk a tévéhíradóban, hogy Bukarestben (ahonnan elpályáztunk) még mindig 30 vagy harminchoz közel, de hát nekünk ez most a hazánk… Ebben fázunk vagy pállik fel a fenekünk.

És hát a bűnözés?! Ezek pitiánerek, gondolom. Ezek, akiktől félünk, hogy lelőnek, akik egyelőre egymást lövik, akikre rendőrt hozunk. A nagyok, lásd Putyin, Trump, törökök, görögök, egyéb maffiózók szabadon garázdálkodnak. Azok a gazok nyugtalanítanak igazán. A gazok a négyzeten.

A hőmérséklet pedig csökken, egyre csökken. Mikor ezt írom, már csak 12 fok vár reggel. Október közepére lehűl a levegő!

***

Gergely Tamás Mälar-parti séták sorozatában eddig megjelent írások:

Gergely Tamás: LÚDFÉLELEM – – Mälar-parti séták 1.

Gergely Tamás: SZÁRNYASZEGETT LÚD – Mälar-parti séták 2.

Gergely Tamás: BELARUSZ – Mälar-parti séták 3.

Gergely Tamás: ELTŰNT A NAPRAFORGÓ – Mälar-parti séták 4.

Gergely Tamás: KICSI KIS JUHARFÁNK – Mälar-parti séták 5.

Gergely Tamás erdélyi magyar író, újságíró, szerkesztő 1952. augusztus 19-én született Brassóban. Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar–francia szakos tanári diplomát (1975). Mint egyetemi hallgató részt vett a Stúdió 51 színi mozgalmában; tanári pályára lépve, előbb Tamásváralján, majd Halmiban tanított, 1979-től az Ifjúmunkás művelődési rovatának és irodalmi mellékletének szerkesztője volt.
1987-ben elhagyta Romániát és Svédországban telepedett le. A Ceaușescu-diktatúra bukása után felvette a kapcsolatot szülőföldjével, újra bekapcsolódott az erdélyi irodalmi és művészeti életbe. Újra publikál romániai magyar nyelvű lapokban (Brassói Lapok, Látó, Szabadság, Romániai Magyar Szó stb.). A stockholmi Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesület (EMKES) munkáját is figyelemmel kíséri, ezen egyesület elsősorban az erdélyi és az Erdélyből elszármazott képzőművészek kiállításait támogatja. Részt vállalt az Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesület Stockholm című kötetet megírásában Tar Károllyal (Lund), s Takács Gáborral (Kolozsvár), s a másik Takács Gáborral (Szentendre).

Gergely Tamás első írása az Utunkban jelent meg (1978), itt s a Korunk, Igaz Szó, Ifjúmunkás hasábjain szerepelt, közben az Igazság és Szatmári Hírlap azóta megszűnt ifjúsági oldalain (Fellegvár, Jelen) közölt. Mívesen szerkesztett és logikailag megfejthető groteszk novelláiban a beat-nemzedék elidegenedettségét és csalódottságát fejezi ki, ötletessége mögött mély emberséggel s a dolgok művészi érzékelésével.

Gergely Tamás a Lenolaj.hu oldalán megjelent összes alkotása

Gergely Tamás Vadmalac félpercesei a Lenolaj.hu oldalán

Kötetei
Módosítás (novellák, történetek, Forrás-kötet, 1981).
Latorcza kontinens: a döbbenet egypercesei. Marosvásárhely: Mentor, 1998. 88 p.
Torokcsavar (regény). Illusztráció: Maurits Ferenc. Csíkszereda: Bookart, 2010. 238 p.
Szépvölgyi mesék (meseregény Damó István rajzaival). Százhalombatta : Üveghegy, 2014. 46 p.
Vadmalac és a kitartott magas Cé (félpercesek). Százhalombatta: Üveghegy, 2015. 86 p.
Ki eteti a sirályokat? (anekdoták). Százhalombatta: Üveghegy, 2016. 134. p.
Fifi. Egy illatcsepp története (meseregény Damó István illusztrációival). Százhalombatta: Üveghegy, 2017. 38 p.
Az én Koreám (memoár). Százhalombatta: Üveghegy, 2018. 202 p.
VérHárs (két monológ). Százhalombatta: Üveghegy, 2020