Kolumbán Jenő: Úgy, mint a fák

Megtorpan a lábam,
megállok az őszben.
Szomorú elmúlás,
veled kergetőztem.

Szürke felhőt nézek,
sárga levél pereg.
Magasba felmászó,
majd leeső gyerek.

A fák egykedvűen,
félálomban állnak,
halott leveleik
után csak bámulnak.

És nem emlékeznek,
és nem is gyászolnak,
mert a körforgásban
tudják, ott a holnap.

***

Nyugdíjas gépésztechnikus vagyok. Sokan neveznek költőnek, de én nem tartom magam annak. Verseket próbálok írni, néha sikerül elfogadható is. Rengeteg versem van, de kevés köztük az igazán jó. Több antológiában, és netes magazinban vagyok rendszeresen jelen. Saját kötetem nincs, és nem is tervezek.

Kolumbán Jenő alkotásai a Lenolaj.hu olda